1
. RÉSZ Elena Salazart hat hónapos terhességében kidobták a kocsiról, és figyelmeztették, hogy ha újra kiejti a León vezetéknevet, fia nem fog élve megérkezni a keresztelésre. 1923 januárja volt, és Los Altos de Jalisco fagyos éjszakáján egy földúton sétált, öltözővel, egy arany rózsafüzérrel, amely az anyjáé, és a hólyagosok által nyitva hagyott lábaival.
Két nappal korábban Elena Encarnación de Díazban élt, hiszen Claudio León, Don Agustín León fia, aki korábban forradalmi ezredes és ma a régió cacique-ja volt, ígéretét hitte. Claudio esküt tett vele. Amikor teherbe esett, apja végrendelete alapján eltűnt. Don Agustín pénzt ajánlott fel neki, hogy távozzon; Aztán, látva, hogy visszautasítja, férfiakat küldött, hogy kivigyék a városból.
Elena nem tudta, hogy néhány mérföldnyire Mateo Cárdenas épp letérdelt egy kis fa oltár előtt az El Buen Suelo ranchban. 31 éves volt, gazda kezével és olyan szomorúsággal, amit az emberek hidegnek tartottak. Két évvel korábban menyasszonya a guadalajarai kereskedővel tartott esküvő előestéjén menekült. Azóta Mateo dolgozott, misére járt, kifizette a számláit, és visszatért egy olyan rendezett házba, amely lakatlannak tűnt.
Aznap éjjel halk hangon beszélt a Guadalupe Szűz képe előtt.
“Uram, ha az akaratod, küldj nekem egy hites nőt.” Nem kérek gazdagságot vagy szépséget. Csak valaki, aki ismeri a nehézséget, és még mindig tudja, hogyan hingéljen.
Még nem fejezte be a keresztet, amikor Tizón, a ranch fekete kutyája, más ugatást engedett ki. Mateo elvette a lámpát és kiment. A kerítés mögött Elenát találta, aki egy oszlopnak görnyedt, mindkét karjával védve a hasát.
“Csak egy éjszakát bent kell töltenem. Holnap elmegyek.
Mateo a törött cipőjét, lila ajkait és hasát nézte.
“Ki tette ezt veled?”
Elena lassan válaszolt.
“A fiam apja Claudio León. A családja azt akarja, hogy eltűnjön.
Mateo ismerte ezt a vezetéknevet. Az egész San Jerónimo del Mezquite ismerte őt. Don Agustín irányította a marha-vevőket, hiteleket, önkormányzati kedvezményeket és a kerület csendjének jelentős részét.
