Bevallotta, hogy 30 évvel ezelőtt Severianónak és Honoriónak dolgozott. Látta, ahogy Agustín León fegyveres emberekkel érkezik, hallotta a fenyegetéseket, és tanúja volt, ahogy Honoriót kényszerítették el. Agustín is fenyegette őt. Jacinto félelemtől csendben maradt.

“Amikor meghallottam a vezetékneved, tudtam, ki vagy. Ugyanaz a szeme van, mint Don Honorio-nak.

Azt is elárulta, hogy egy másik tanú még él: Don Sebastián Rivas, egy öreg kocsis, aki a plébánia mögött lakott.

Hajnalban Elena nem várt rá, hogy bárki megoldja helyette. Diego előkészített egy kocsit szalmás matracsal, és Jacinto elkísérte őt. Először Ignacio atyával, San Jerónimo plébánosával mentek. Elolvasta a levelet, megnézte a nyugtát, és felismerte a volt közjegyző nevét.

“Ez önmagában nem ad vissza földet, de ez a protokollszám elvezethet minket ahhoz a dokumentumhoz, amely visszaad.”

A pap táviratot küldött a kerület fővárosában lévő Ügyészség ügynökének, majd egy másik jogásznak, aki Lagos de Moreno-ban ismert. Aztán Don Sebastiánt választották. Az öreg hallgatta Jacintót, lehunyta a szemét, és beleegyezett, hogy tanúskodjon.

Közben Mateo az éjszakát a rendőrőrség egyik szobájában töltötte, nem adósság miatt, hanem a feltételezett lopás eltussolásaként. Reggel közepén megérkezett az ügyészség ügynöke, egy igazságügyi titkárral együtt. Ignacio atya a távirathoz csatolt egy panaszt hamisítás, fenyegetés és gyújtogatás miatt.

A tisztviselő követelte, hogy lássák az Elena elleni aktát. Néhány kérdés elég volt ahhoz, hogy szabálytalanságok jelentek meg: az állítólagos lopás leltára egy nappal azután kelt, hogy már kizárták az Encarnación de Díazból, és az egyik “tanú” még csak nem is járt a városban azon a héten.

A hír elterjedt. Amikor az ügynök elrendelte, hogy Mateót vigyék a városi elnökségbe, hogy hivatalos vallomását tegyék le, a tér fele már tele volt. Elena a kocsiban érkezett a mellkasához nyomva a levelet. Claudio és Don Agustín röviddel ezután megjelentek, dühösen attól, hogy elvesztették az irányítást az eljárás felett.

Don Agustín, aki már ősz hajú volt, a botjával a földre esett.