Mateo kinyitotta az ajtót.
“Gyere be. A kávé még mindig forró.
Ő a hátsó szobát adta neki, és ő a pajtában aludt. Az éjszaka, ami egynek kellett volna lennie, 2-s, aztán 7-re lett. Elena megpróbált elmenni, de a lába nem gyógyult meg, és egy szamáros azt állította, hogy fegyveres férfiak kérnek egy terhes fiatal nőt.
Jacinto, aki közel 60 éve dolgozott; Diego, egy 17 éves árva fiú, akit Mateo öccsként kezelt; és Doña Remedios, egy vidám özvegy, aki heti háromszor főzött és mosott. Jacinto furcsán reagált, amikor meghallotta Elena teljes nevét, és megtudta, hogy az apja Honorio Salazar volt. Lenézett, és elment a karámhoz, anélkül, hogy bármit is magyarázott volna.
Elena igyekezett minél kevesebb helyet foglalni. Hajnal előtt felkelt, a végén evett, és mindent bocsánatot kért. Mateo elkezdte neki adni a legjobb adagot, mielőtt leült. Vett neki néhány csizmát is.
“Nem engedhetem meg magamnak.
“Senki sem kér tőled semmit.
Napokkal később Mateo megtanította neki, hogyan fejje meg Mimosát, a házban lévő foltos és szelíd tehenet. Elena fél vödröt dobott, fröcskölte a ruháját, és végül nevetett. Mateo rájött, hogy az a hang nem zavarja a házában.
Blight elkezdett aludni Elena ajtaja előtt. Thunder, Matthew öreg baj lova, minden reggel almát kapott tőle. És amikor Mimosa egy délután megszökött a kukoricaföldre, Diego sikítva jelent meg, éppen amikor Mateo valami valami valamit akart vallani, amit még ő maga sem értett.
Az emberek valamit is megértettek: egy egyedülálló és terhes nő élt “a hegy szentjével”. A pletykák eljutottak az üzletbe, a plébániához, és végül az Oroszlánházhoz.
Egy délután Tizón dühösen ugatott. Elena bekukucskált a konyhán, és elejtett egy csészét.
Három lovas lépett be, porot emelve. Az elején Claudio León érkezett, hibátlanul, ezüst sajtral szerelt sorrelra.
“Ő az. Ő a fiam apja.
Mateo kiment az udvarra, és a ház és a lovak között állt.
