“Beatriz Mendoza vagyok, a pueblai közjegyzői hivatal vezetője. Az apja az én ügyfelem volt, és konkrét utasításokat hagyott, hogy vegye fel vele a kapcsolatot a halála után.

Felhúztam magam.

“Miért én?” Ricardo azt mondja, apa mindent hagyott neki.

A nő néhány másodpercig csendben maradt.

“Pont ezért kellett először veled beszélnem.

Hideget éreztem.

“Mit értesz ez alatt?”

“Az apja hónapokkal ezelőtt jött hozzám, mert gyanította, hogy a fia szabálytalan dokumentumokkal próbálja átvenni a házat.

Felnéztem a régi otthonunk világított ablakára.

A közjegyző hozzáadott valamit, ami megfázott.

“És azt is felvette, mi történt azon a napon a kórházban. Mrs. Amalia, az apád tudta, hogy megpróbálják becsapni.

2. RÉSZ

“Azt akarod mondani, hogy Ricardo bűncselekményt követett el?” Kérdeztem, miközben megnyomtam a telefont.

“Azt mondom, vannak dokumentumok, amelyeket át kell néznünk. Nem lenne felelősségteljes következtetéseket levonni előtte. El tudnál jönni az irodámba hétfőn?

Elfogadtam.

Mielőtt búcsúztam volna, Beatriz asszony azt tanácsolta, hogy tartsam meg az ingatlanhoz kapcsolódó bizonyítékokat, és kerüljük azokat a dokumentumokat, amelyeket a testvérem mutatott be nekem.

Az a hívás megváltoztatott valamit bennem.

Addig túl elfoglalt volt a sírással, hogy gondolkodjon. Most válaszokra volt szükségem.

Néhány perccel később megjelent Don Aurelio, a 72 éves szomszédunk és apa barátja, amivel együtt dolgoztak a gyárban.

Volt egy zacskó kenyere.

“Apád mindig azt mondta, hogy a madaraknak nem szabad hiányt szenvedni.

Ő leült velem.

Amikor elmondtam neki a közjegyzői hivatalról, lehajtott a fejében.

“Elvittem.

“Hol?”

—A közjegyzői hivatalba, tavaly októberben. Elmentél munkaképzésre.

Hitetlenkedve néztem rá.

“Miért nem mondtál semmit?”

“Mert Hector diszkréciót kért tőlem. Ő akarta rendezni a dolgait anélkül, hogy Ricardo nyomást gyakorolna rád.

Don Aurelio szerint az apja orvosi vizsgálatot is kért, hogy dokumentálja, megérti döntéseit.

Apám tudta, hogy a beszédnehézsége összetéveszthető a tiszta tiszta hiányral.

“Nagyon nyugodtan hagyta el azt az irodát,” emlékezett vissza Don Aurelio. Azt mondta, hogy sok év után először rendbe tette a házát.