Aznap éjjel a szomszéd vendégszobájában aludtam.

Másnap reggel visszamentem a holmiimért.

Ricardo nem nyitott ki.

“A dolgaid kint vannak,” kiáltotta belülről.

Találtam 6 fekete táskát a lépcsőnél.

Bent voltak a ruháim, apa jegyzetfüzetei, szerszámai, családi fényképei, sőt, még a pulóver is, amit fázott a viseletében.

Lorena kidugta a fejét.

“Vidd magaddal azt a sok szemetet. A vevő holnap jön, és szeretnénk, ha a ház szép legyen.

Mozdulatlanul álltam.

“Milyen vevő?”

“Aki már pénzt adott Ricardónak.” Vagy azt hitted, itt fogunk élni?

Mielőtt válaszolt volna, becsukta az ajtót.

Elővettem a telefonomat, és lefotóztam a táskákat, a helyüket és a sérült tárgyakat.

Ezután mindegyiket alaposan átnéztem.

A negyediken megjelent a kék jegyzetfüzet.

Kopott sarkai és több oldal számokkal teli volt.

Felismertem apa jegyzeteit: áthelyezési dátumokat, összegeket és jegyzeteket a kezeléseiről.

Az utolsó látható oldalon volt egy mondat, amit még sosem olvastam.

“Amalia: add ezt a jegyzetfüzetet Beatriznek. Ne hagyd, hogy Richard tönkretegye.”

Az alábbiakban márciusi dátum volt.

Ugyanaz azon a napon, amikor a feltételezett végzős meglátogatta a kórházat.

Elpakoltam a jegyzetfüzetet.

Megkerestem apa régi telefonját is, de nem találtam.

Eszembe jutott, hogy hetekkel a halálom előtt azon tűnődtem, hogyan másolhatnék le egy videót egy emlékbe.

Ez már nem tűnt egyszerű kíváncsiságnak.

Délután átnéztem a banki bejegyzéseket, amiket apának a számlájával kapcsolatban tartottam. Több év alatt történt áthelyezések Ricardóhoz történtek.

Néhány pontosan egyezett a jegyzetfüzeten szereplő számokkal.

Készítettem egy listát dátumokkal és mennyiségekkel, anélkül, hogy módosítottam volna az eredetieket.

Nem tudtam, hasznosak lesznek-e, de túl jól tudtam egy lemez értékét.

Vasárnap megérkezett a vevő.

A neve Armando Villaseñor volt, körülbelül 60 éves volt, és egy ingatlanszakértő kíséretében érkezett.

A folyosóról hallottam, ahogy az írásról kérdez.

Ricardo biztosította róla, hogy az utolsó eljárásokat is megoldja.

Megvártam, hogy Armando kijönjön, és odaléptem.

“Elnézést.” Héctor Ruiz lánya vagyok, aki épp most hunyt el a tulajdonos. Beszélhetünk?