Aztán a kamera rögzítette a döntő pillanatot: Chloe zsebre vágta a telefonját, megfordult, és anélkül, hogy hátranézett volna, két nagy, lendületes lépést tett hátrafelé, egyenesen a tolóajtó irányába. Én megpróbáltam elrántani a felsőtestemet, a kancsót a mellkasomhoz szorítottam, hogy a jeges tea ne ömöljön ki. A vállunk épphogy összeért – egy milliméternyi súrlódás. Chloe meg sem billent. A lába szilárdan állt a teraszdeszkán, még csak a korlátba sem kellett kapaszkodnia.
De a felvétel legfontosabb része a következő öt másodperc volt.
Chloe arca. A lány megfordult, a szeme dühösen rám villant, majd hirtelen észrevette, hogy David épp a grill felől lépdel a terasz lépcsője felé a tányérokkal. És ebben a pillanatban Chloe arckifejezése megváltozott. Egy hideg, tudatos, színpadias mozdulattal megragadta a lépcsőkorlátot, hátravetette a fejét, és szándékosan megingott, mintha az életéért küzdene az egyensúlyáért, miközben felkiáltott: „Soha többé ne érj hozzám!”
Nem véletlen volt. Nem egy ijedt kamasz tévedése.
Szándékos, kiszámított csapda volt. Egy felépített dráma, amellyel David figyelmét akarta magára vonni, és amellyel végleg ki akart szorítani engem az apja életéből.
Két perccel a videó megtekintése után megcsörrent a telefonom. Újra David volt.
Ezúttal felvettem.
– Elena! – robbant be a hangja a kagylóból. Zihált, a háttérben kocsiajtó csapódása hallatszott; valószínűleg épp hazaért a sorházhoz. – Hol a fenében vagy? A cuccaid nincsenek a szekrényben! Üres a fiókod! Mit művelsz?! Megőrültél teljesen? Elhagysz egy családi vita miatt?!
– Láttad a videót, David? – kérdeztem. A hangom olyan fagyos volt, hogy még a telefon mikrofonján keresztül is érezhetővé vált a távolság.
A vonal túlsó végén megtorpant a levegővétel.
– Milyen… milyen videót?
– Barbara elküldte a családi csoportba tíz perccel ezelőtt – mondtam nyugodtan. – A Ring kamera felvételét. Azt a felvételt, amit te nem voltál hajlandó megkérdezni a délután, mert túlságosan el voltál foglalva azzal, hogy engem kényszeríts térdre a lányod hazugsága előtt.
