Ekkor a telefonom megcsörrent. David volt az.
Kinyomtam. Újra hívott. Újra kinyomtam.
Majd jött egy üzenet: CLAIRE! MI TÖRTÉNIK? A BANKOM ZÁROLTA A KÁRTYÁIMAT!
Egy mosoly futott át az arcomon.Hívd az ügyvédedet, David. – írtam vissza, majd kikapcsoltam a telefont.
De a napnak még nem volt vége. Voltak elvarratlan szálak.
Csütörtök délután 14:00.
A szalonban halk jazz szólt. A levegőben hajlak és sampon édes illata terjengett. Én egyenes háttal, frissen vágott hajjal, egy új, elegáns fekete blúzban álltam a pult mögött. A szalon üres volt. Lemondtam az összes többi vendégemet arra a napra.
A csengő megszólalt. Maya lépett be.
Fáradtnak tűnt. A sminkje nem volt tökéletes, és az arca elnyűttnek hatott.
– Istenem, Claire, úgy örülök, hogy itt vagy. Borzalmas hetem volt.
Leült a megszokott székébe.
Én lassan mögé léptem. Nem tettem rá a fekete köpenyt. Nem nyúltam a fésűhöz. Csak álltam ott, és a tükörből egyenesen a szemébe néztem.
– Mi történt, Maya? Nem kaptad meg a gyűrűt?
Maya felsóhajtott, és lehunyta a szemét.
– Ne is mondd. Valami rémálom történt. David őrjöng. Azt mondja, a felesége… a felesége valahogy rájött mindenre. Valami cápa ügyvédet fogadott. Befagyasztották a számláit. Azt mondja, a nő beperelte csalásért, mert megpróbálta átíratni a tartozásokat. Még a hajót is elvették!
– Milyen kár – mondtam, a hangom jéghideg volt és lassú. – És mi lesz a gyönyörű lofttal?
Maya felpattant a szemével, a hanghordozásom furcsasága miatt.
– A főbérlő tegnap hívott, hogy a bérleti díj csekkje visszapattant. David azt mondja, most nem tud pénzt adni, mert minden fillérjét zárolták. Rám akar költözni, de nekem csak egy garzonkönyvem van! Claire, ez a nő egy szörnyeteg! Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? Huszonhat év házasság után tönkreteszi a férfit!
Lassan a székhez léptem. Megfogtam a háttámlát, és lassan, nagyon lassan megfordítottam, hogy ne a tükörbe, hanem egyenesen rám nézzen.
