A neve Caitlyn Fry volt. 20 éves volt, másodéves a közösségi főiskolán, és Estelle-en keresztül talált rám, aki átadta neki az e-mailemet, miután Caitlyn vasárnap délután megjelent a Bethl Siket Egyházban, hogy személyesen bocsánatot kérjen Amostól.

Az e-mailje hétfő reggel 9:40-kor érkezett meg Hawaii idő szerint. Hosszú, udvarias volt, tele olyan vesszőkkel, amit az ember használ, amikor próbál nem sírni.

Három dolgot is csatolt.

Az első egy képernyőkép volt a Facebook Marketplace-en a hirdetéséről.

Esküvőkön és bulikhoz dalaláírás, nem minősített tolmács. 150 dollár.

A második Marcy Lockheart sms-sorozata volt. Az első június 9-én, kedden kelt, két nappal azután, hogy a fiam leült az asztalomhoz.

150 dollár fix ár. Ne aggódj a pontosság miatt. Senki sem fogja tudni. Csak a keresztapja emberei. Tartsd mozogtasd a kezed, és nézz ki szépen a képekre.

A következő, június 12-i dátummal ez állt: “Hagyd ki a próbát. Legyetek ott pontosan 3:30-kor.”

A harmadik csatolás Caitlyn saját válaszai voltak, és három volt belőlük.

Június 9. Nem vagyok tolmács.

Június 12. Tényleg nem tudom értelmezni egy egész ceremóniát.

Június 19-én, a próba éjszakáján azt mondták neki, hogy hagyja ki: “Kérem, mondja meg a lelkésznek, hogy diák vagyok.”

Marcy az utolsóra hüvelykujjat mutatott fel.

Két félévet vettem fel ASL-en, írta Caitlyn. Dalvideókat készítek. Azt hittem, dekoratív lesz.

Háromszor olvastam Marcy üzeneteit.

Senki sem fogja tudni.

Június 7-én mondta a fiamnak, hogy tanúsított volna, mielőtt bárkit is felvett volna. Két nappal később felvett egy lányt, aki írásban azt mondta, hogy ő nem az.

Aznap délután visszaírtam Caitlynnek. Mondtam neki, hogy tartsa meg mindent pontosan úgy, ahogy van. Mondtam neki, hogy mondja el az igazat, ha valaki valaha megkérdezi.

És mondtam neki még egy dolgot.

Háromszor mondtad neki. Ez három több, mint amit a legtöbben tennének.

Semmit sem küldtem át a fiamnak.

Ez volt a legnehezebb dolog, amit egész nyáron nem csináltam.