Egyszer azt mondta nekem: “Az ígérethez tanú kell, nem találgatás.” Amikor Spencer 14 éves volt, megígérte Amosszal, hogy egyszer hozzámegy hozzá. Aztán felém fordult, és megígért, hogy én leszek a hang. Így idén áprilisban vettem egy tengerészkék ruhát 189 dollárért. A tolmácsok sötét, egyszínű színeket viselnek, hogy a kezük hozzájuk nézhessen. A szekrényem ajtajára akasztottam, a címkék még rajta. Sosem tudtam levenni azokat a címkéket.

Spencer karácsony estéjén megkérte Alyssa Lockheartnak. 28 éves volt, fogászati higiénikus, gyönyörű nevetéssel és nagyon egyenes testtartással. 36 éves volt. Felhívott a szülei kocsifelhajtójáról, annyira boldog volt, hogy elfelejtett köszönni. Az esküvőre egy feltétele volt, és mindenkinek azonnal elmondta. Amos lelkész hozzánk megy hozzánk, vagy senki sem teszi.

Alyssa anyja, Marcy vette át a többit. Marcy tulajdonosa egy esküvőszervezési vállalkozásnak, a Golden Hour Events-nek. És két héten belül volt egy dátum, helyszín és egy színpalette. Június 20., szombat, 16:00 a Hollow Vineyard-ban, 180 vendég, pezsgő és pirosítás.

Marcyval rendesen találkoztam az eljegyzési bulin március 14-én, szombaton, abban a házban, amelyet a Lockhearts bérelnek a város keleti oldalán. Egy karjával átölelt, és végig a kezemet nézte. A férje, Rick olyasmit csinált, amit észrevettem, anélkül, hogy értettem. Minden alkalommal, amikor beléptem egy szobába, ő kijött belőle. Háromszor számoltam desszert előtt. Olyan szobákban is tolmogattam, ahol az emberek utálták, amit mondtam. Ismerem azt a tekintetet. Csak nem tudtam, miért kapom meg.

Amos jelben áldást adott, én pedig kifejeztem. Ezután Marcy megérintette a könyökömet és mosolygott. “Alá kell írnia?” “Olyan zsúfolt van. Süket,” mondtam. “Jelbeszéd az, ahogyan beszél.” “Természetesen,” mondta. “Gyönyörű. Egyszerűen látványosan sok.”

Deus, mielőtt elmentem, még egy kérdést tett fel nagyon lazán, miközben átadta a kabátomat. Mi volt a leánykori nevem, és hol dolgoztam 2012 körül? Mondtam neki. Nem gondoltam semmire. Kellett volna.