A hívások közül 21 Spencertől származott. Ezek közül kilencen FaceTime hívások voltak 14 perccel utána 14 perccel és délután 4:35 között. A hétköznapi hívásokkal töltött ideje is összeszorult. Kilencet Marcy Lockhart készített. A másik 17 ember az egész életemből érkezett, unokatestvérektől, egyházi barátoktól és egy nőtől, akivel 1994-ben együtt voltam.

Kivettem a telefont a loniba, ahol a levegő puha volt, és plumearia illata volt, és sorrendben lejátszottam a hangüzeneteket. Így kell csinálni. Nem ugorsz a végére.

Az első a Spencer volt 4:15-nél.

Anya, vedd fel, kérlek.

A második ismét Spencer volt 4:24-nél. A hangja vékony volt.

Anya, szükségem van a hangodra. 5 perc, kérem.

A harmadik Marcy volt 4:31-nél. Nem köszönt.

Vedd fel. Te csináltad ezt.

A negyedik a Spencer volt 4:36-tal. 11 másodpercig csak lélegzés és hangok hallatszottak mögötte, majd nagyon halkan meg: “Mindegy.”

Az ötödik Marcy volt 458 ponttal.

Ezt te tervezted, ugye?

Letettem a telefont a kis asztalra. Fogalmam sem volt, mi ez. Egész napot egy tengeri teknőssel töltöttem.

A hatodik hangüzenet Harvey nővérétől, Darlától érkezett, aki 70 éves, és soha életében nem hagyott 2 percnél rövidebb üzenetet. Ez 9 másodperces volt.

Iris, drágám, láttad a videót?

Itt olyan óvatos akarok lenni, ahogy egy bíróságon óvatos lennék. Nem voltam azon az esküvőn. Amit most el fogok mondani, az az, amit mondtak nekem és ki mondta.

Peg 14 üzenetet küldött nekem. Olyan üzeneteket küld, mintha dobálna, gyorsan és egyenesen középen. Időbélyegekkel olvastam őket.

A 406-os tolmács nem tolmácsolás. Haszságos értelmetlenség.

Amos megállt.
A lány azt mondja, diák. Sír.
Lewis ajánlotta. kiáltotta Marcy.
4:22 Amos távozik. Vele megyünk.

Lewis Peg fia. 40 éves. Hall, és már korábban jelnyelven nőtt fel, mint én, mint én. A hangpostája a 11-én volt, aznap este 10 óra után 10-kor, és betöltötte a hiányzó helyet.