Közben Marcy posztjára írt kommentek is megváltoztak.

Nem az a hölgy, aki a kormányzó mellett állt?

Ő értelmezte anyám 2014-es műtétetését.

Ő egy szent.

Miért béreltél hamisat?

Marcy július 8-án törölte az egész bejegyzést.

168-at dobtam. Nem a legjobbam.

Aznap vasárnap Spencer felhívott.

“Átjöhetek? Van valami, amit tudnod kell.”

Július 12-én, vasárnap délután 4-kor érkezett. A verandán voltam jeges teával.

Nem ült le. A lépcső tetején állt, kezét zsebében tartva, ahogy Harvey szokta, amikor behorpasztotta az autót.

“Júniusban kellett volna elmondanom,” mondta a vacsora előtt.

“Mit mondtál?”

“Miért nem akartak ott lenni.”

Az utcára nézett.

“Rick miattad került börtönbe 2012-ben. Alyssa áprilisban mondta nekem.”

Nagyon óvatosan letettem a poharat.

“Marcy azt mondja, hogy egy fiú szavait eltorzítottad a bíróságon,” folytatta, “hogy rosszabbul hangzott, mint amilyen volt, és a bíró rádobta a könyvet. Ezután elveszítették a házukat. Alyssa 14 éves volt.”

“Spencer,” mondtam, “soha nem küldtem senkit sehova. Azt mondom, amit mondtam. Ez az egész munka.”

“Azt mondják, rosszabbul hangzottál.”

“Megmondták, mit mondtak a fiúk?”

Nem válaszolt, ami már válasz volt.

Ezért hagyta el Rick minden szobát, ahová beléptem. Ezért kérdezte meg Marcy, miközben a kabátommal a kezében volt, hol dolgoztam 2012 körül. Ezért kellett az esküvő tolmácsának bárkinek lennie a világon, csak én nem.

“És az a lány, akit Marcy felvett,” mondtam. “Ellenőrizted?”

Mindkét kezével az arcát dörzsölte.

“Nem, hagyom, hogy Marcy intézze ezt. Nem akartam még egy dologon veszekedni. Nem akartam aznap a fiad lenni. Én akartam lenni a vejük között.”

Ez nem bocsánatkérés volt. Ez tény volt. És mindig tiszteletben tartottam a tényeket.

“Akkor ki akartál lenni?” kérdeztem.

Erre sem volt válasza.

Lement a lépcsőn és elhajtott.

Ültem azon a verandán, amíg felgyulladtak az utcai lámpák, és minden meghallgatáson végignéztem, ahol dolgoztam. 2012-ben, egyszerre egy tárgyalóterem.

Tucatnyi volt belőlük.

Aztán megtaláltam.