Aznap délután 3:40-kor landoltam Cahuluiban, Hawaii idő szerint, és egy busszal indultam le Kiheibe. A szobám tiszta lepedő és naptej illatú volt. Volt egy kis széf a szekrényben egy billentyűzettel. Beteszem a telefont, és beállítottam a kódot Spencer születésnapjára. Régi szokások.

Hawaii júniusban 6 órával van Pennsylvania mögött. Pénteken lefekvés előtt kiszámoltam, és szombaton újra amikor felébredtem, mert a tolmácsok mindent matematikaként végeznek.

A ceremónia 4:00-kor volt a Hollow Vineyardban. Ez reggel 10 órát jelentett Kiheiben. Felvettem a napszemüvegemet és egy szalmakalapot, amit a reptéren vettem 22 dollárért, és lesétáltam a kis bárhoz a tengerparti oldalon, épp amikor felhúzták a redőnyöket.

A pultos egy fiatal férfi volt, ukulele lejátszási listával és nagyon kedves szemekkel.

“A nyakkendőm,” mondtam, kérlek.

16 dollárba került. Ez volt az első ital, amit valaha is rendeltem dél előtt, és 68 éves vagyok.

Pontosan 10:00-kor felemeltem a poharat kelet felé, egy 4600 mérföldre lévő szőlőültetvény felé, és hangosan senkinek azt mondtam: “Légy boldog, drágám.”

A passzátszel megmozgatta a pálcákat. Valaki rádiója egy dalt játszott a szivárványról. Sokáig ültem ott.

Nem tudtam, mi történik Pennsylvaniában. Szeretném ezt nagyon világossá tenni. Nem találtam ki, és nem is ellenőriztem.

Egy kis strandról snorkeleztem, és megláttam egy tengeri teknőst, akkora volt, mint egy dohányzóasztal. Egyedül ettem haltacot, és néztem a naplementét, aminek nem neveztem a neve.

Amikor visszamentem a szobámba, a széf kis zöld fénye pislogott a sötétben, türelmes volt.

Aznap este 7:12-kor kapcsoltam be a telefonomat. Majdnem egy teljes percbe telt, mire abbahagyta a zümmögést. Kaihiben este 7:12-kor Pennsylvaniában 12 perccel hajnali 1 óra után volt. Vasárnap már otthon voltam.

Leültem az ágy szélére, és vártam, hogy a telefon befejeződjön. Aztán úgy olvastam a számokat, ahogy egy ügyet olvasnék.

47 elhagyott hívás, 12 hangüzenet, 63 SMS.