Emma agyán hirtelen átnyilalltak az utolsó emlékek.
A lezárt ajtó. Jane pánikba esett arca. És Melissa… az a hideg, sátáni mosoly, ahogy meghúzta a hűtőrendszer karját, miközben ő az üveget verte a kezével. A bezártság rettegése, a csontig hatoló hideg, ahogy a jég lassan beborította az arcát.
A félelem elpárolgott. Helyét valami más vett át: egy izzó, csillapíthatatlan düh.
— Melissa… és Jane — suttogta Emma, és a hangja olyan kemény volt, mint az a jég, amibe bele akarták fojtani. — Börtönbe akartak zárni a saját testembe.
— Azonnal értesítjük a szárazföldi rendőrséget — mondta Miller ezredes. — Letartóztatási parancsot adunk ki ellenük.
— Nem! — kiáltotta Emma hirtelen, és megpróbált felülni. A drótok megrándultak. — Kérem… ne!
Az ezredes és az orvos meglepődve néztek rá.
— Miss Ramos, magát megpróbálták meggyilkolni — érvelt az ezredes.
— Ha most tartóztatják le őket, a jó ügyvédeik kijátsszák a rendszert. Azt fogják mondani, hogy baleset volt, vagy hogy én voltam a hibás — mondta Emma, miközben a szemeiből gyűlölet sugárzott. — Azt akarják, hogy eltűnjek? Azt akarják, hogy halott legyek? Rendben. Legyek halott a világ számára. Egyelőre.
Emma visszanézett a monitorra, ahol a saját szívverését látta. A teste átalakult. A sokk és a speciális fagyasztóanyag, amit a szervezetébe juttattak, különös mellékhatásként megnövelte az izmai oxigénfelvevő képességét és a hidegtűrését. A tüdeje erősebb volt, mint valaha.
— Mikor van az olimpiai válogató? — kérdezte Emma.
— Két hét múlva — válaszolta az orvos.
— Akkor két hetem van arra, hogy felkészüljek — mondta a lány, és a fogait csikorgatta. — Meg fogom mutatni nekik, milyen az, amikor a mélység visszatér.
—
### 5. fejezet: A szellem a medencében
Az elkövetkező két hétben Melissa és Jane élete pokollá vált, bár ezt kifelé próbálták leplezni.
