Emma arca volt. A szemei jéghidegek voltak, a bőre sápadt, a haja vizesen tapadt a vállára. Nem szólt egy szót sem. Csak bámult Melissára a kék derengésben, majd lassan felvonta az egyik szemöldökét, és újra elmerült a sötét vízben, anélkül, hogy egyetlen buborékot is hagyott volna maga után.
Melissa sikoltva fordult meg, és elrohant. Nem tudta, hogy őrült meg, vagy valóban egy szellemet látott.
—
### 6. fejezet: A döntő napja
A nemzeti olimpiai válogató napján a fővárosi úszócsarnok zsúfolásig megtelt. Több ezer néző, újságírók serege és a tévékamerák össztüze várta az év legnagyobb sporteseményét. A hangszórókból zengő zene és a tömeg morajlása betöltötte az óriási teret.
A nők 200 méteres gyorsúszásának döntője következett.
Melissa a 4-es pályán állt, büszkén, bár a szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek. Jane a 3-as pályán foglalt helyet, az arca teljesen krétafehér volt, a lábai alig bírták el.
— Hölgyeim és uraim! — harsogta a kommentátor. — A döntő mezőnye készen áll! Bár hiányoljuk az utóbbi idők legnagyobb tehetségét, Emma Ramost, a versenyzők így is készen állnak a küzdelemre!
A sportolók elfoglalták a helyüket a rajtköveken.
“Készüljenek…” — szólt a sípszó.
A bíró emelte a rajtfejlécet. Ám mielőtt a duda megszólalt volna, a csarnok nagy kivetítője hirtelen elhomályosult. A zene megszakadt. A tömeg értetlenül morajlott fel.
A kivetítőn nem a versenyzők nevei jelentek meg, hanem egy videó.
Egy sötét, biztonsági kamerás felvétel, amely a kiképzőközpont regenerációs szobájában készült. A dátum: két héttel ezelőtt.
A képernyőn tisztán látszott, ahogy Melissa és Jane erőszakkal belökik a védekező Emmát a jeges vízzel teli tartályba. Látszott, ahogy rázárják a súlyos fedelet, miközben a lány belülről veri az üveget. Látszott Melissa arca, ahogy hűvösen átállítja a fagyasztó kapcsolóját a maximális fokozatra.
A csarnokban kőkemény, fojtogató csend lett. Több ezer ember nézte tátott szájjal a képernyőt.
