Emma a medence szélén állva nézte őt. Nem volt benne kegyetlenség, csak a megfellebezhetetlen igazság.
A rendőri búvárok és a vízimentők azonnal a vízbe ugrottak, és kiemelték a csapkodó, vizet nyelő Melissát. A nőt bilincsben, pokrócba tekerve, őrjöngve és sikoltozva vezették el a csarnokból a kamerák össztüzében.
A karrierje, a hírneve, az élete egyetlen másodperc alatt omlott össze a világ szeme láttára.
—
### 8. fejezet: A mélységből a magasba
A csarnokban lassan elült a zűrzavar. Melissát és Jane-t elvitték, a nyomozók rögzítették a bizonyítékokat. A versenyrendezőség és a Nemzetközi Úszószövetség elnöke lépett Emmához.
— Miss Ramos… — mondta az elnök megrendülten. — Ami önnel történt, az felfoghatatlan. Természetesen a versenyt elhalasztjuk, és azonnali helyet biztosítunk önnek az olimpiai keretben.
Emma ránézett a csendes, kék vízre.
— Nem kell elhalasztani — mondta Emma halkan. — Én készen állok. Most.
A közönség, megértve a pillanat nagyságát, őrjöngő tapsban tört ki.
Emma felállt a 4-es pályára. Egyedül állt a medencénél, de nem volt magányos. A teste még mindig őrizte a tengerfenék hidegét, de a szívét elöntötte a győzelem melege.
A duda megszólalt.
Emma a vízbe csapódott. Olyan volt, mintha nem is úszott volna, hanem egybeolvadt volna a vízzel. Minden egyes karcsapása tökéletes volt, a sebessége felülmúlt mindent, amit valaha ember elért abban a csarnokban. Új világrekordot úszott – egyedül, ellenfelek nélkül.
Amikor kiemelte a fejét a vízből a célban, és felnézett az eredményjelzőre, tudta, hogy a gonoszság és a féltékenység végleg elveszítette a csatát.
Melissa és Jane a rácsok mögött töltik majd az életük legszebb éveit, a saját fagyos gyűlöletük börtönében. Emma pedig visszakapta a jövőjét – mert a mélység nem elnyelte, hanem újjászülte őt.
