— Én csak védtelek titeket! — kiabálta Jessica, de a szemeiben már nem a magabiztosság, hanem a puszta rettegés égve maradt. — Túl idős vagy ahhoz, hogy gyerekekre vigyázz! Mi van, ha bekapcsolva hagyod a gázt?! Mi van, ha autóbalesetet szenvedsz velük?!
— Soha nem hagytam bekapcsolva a gázt — feleltem hidegen. — Az a gázszag, amit múlt hónapban “észrevettél”, amikor átjöttél, csak azért volt, mert te magad tekerted el a gombot, mialatt én a mosdóban voltam. Tudom, mert a szomszéd Mr. Henderson látta, amikor kinyitottad az ablakot, mielőtt beszaladtál volna hozzám kiabálva.
A teremben olyan csend lett, hogy hallani lehetett a falióra egyenletes ketyegését.
Mark lassan felállt az asztaltól. Az arca eltorzult a felismeréstől.
— Jessica… mondd, hogy ez nem igaz — kérlelte a feleségét. — Mondd, hogy nem tettél ilyet az anyáddal.
Jessica nem válaszolt. A mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, a tekintete ide-oda ugrált az asztalon lévő papírok, a telefon és köztem. Nem volt több kifogás. A falak, amelyeket körém épített, hirtelen rászakadtak.
— Miért? — kérdezte Mark, és a hangja megtört. — Miért tetted ezt?
Lassan leültem a székemre. Kinyitottam a jegyzetfüzet utolsó oldalát, ahol egy hivatalos végzés másolata feküdt.
— Tudom, miért — mondtam halkan. — És ez a legfájdalmasabb az egészben.
Néztem a lányomat – a gyönyörű, okos kislányomat, akit én neveltem fel, akinek az első lépéseinél ott voltam, akit átöleltem, amikor az első szerelmi bánata volt. És most egy idegent láttam benne.
— Májusban elmentél egy ügyvédhez, Jessica — folytatod a történetet. — Kikérted a ház és a megtakarításaim jogi státuszát. Megtudtad, hogy apátok után a ház teljes tulajdonjoga rám szállt, és a bankszámlákon lévő pénz felett is kizárólag én rendelkezem. De ha gondnokság alá intetsz… ha bebizonyítod, hogy cselekvőképtelen vagyok, és nem tudok magamról gondoskodni… akkor te leszel a vagyonom kezelője. A Sunset Gardens havi nyolcezer dollárba kerül. A házamat eladtad volna, a maradék pénzt pedig felhasználtátok volna a saját hiteletekre.
