Csütörtökön beszéltem a múzeum igazgatójával. Már hónapokkal korábban meghívtak, hogy kölcsönadjam a festményt Elvira kiállítására, de elutasítottam a javaslatot. Ezúttal megkérdeztem, van-e még hely. A természetvédelem állapotának átvizsgálása után a szakértők merev dobozban vették át Lucía házából. Aláírtam egy kölcsönszerződést, fényképes leltárt és egy olyan kötvényt, amely 5,5 millió peso-t biztosított neki.

A festmény a kiállítás végéig őrizetben maradt. Senki sem vonhatná vissza pusztán azzal, hogy eljött és követeli.

Octavio akkor tudta meg, amikor a múzeum közzétette a műtárgyak listáját. Ő egy igényt küldött, amelyben azt állította, hogy megvette a festményt, és én vettem el tőle. Csatolta a régi fényképet, ahol a kezében megjelent. Verónica kimondta az ítéletet, és kérte, hogy minden dokumentumot megőrizzék.

Ezután Mariana apjával együtt aláírt egy nyilatkozatot egy helyi újságnak: szerintük egy családi festményt használtam a saját lányom megbüntetésére.

A levelet szomszédok csoportjai terjesztették. Néhányan tolvajnak neveztek. Mások azt kérték, hogy adjam magad, mert szerintük egy anyának fel kell áldoznia magát a gyerekeiért.

Az avatás előtti pénteken kaptam egy üzenetet Octaviotól:

“Szombaton látni fogjátok, ki mondja az igazat. Mindenki előtt. Viszem a bizonyítékot, amit a lányod gyerekkora óta megőriz.

Tudtam, hogy a fotózásról beszél. Amit nem tudtam, az az volt, hogy Mariana mer-e levenni az albumról, és megnézni, amit 36 évvel ezelőtt hátulról írtam.

3
. RÉSZ Három mappa előtt töltöttem az éjszakát: a válóperülési rendelet, a múzeumi aktája és Mariana üzenetei. Az egyik még mindig megégett: “Mindig is jobban érdekelt, hogy igazat legyél, mint családod van.”

Yo había callado lo de la infidelidad y las cuentas vaciadas para protegerla. Octavio nunca aprovechó sus oportunidades legales de verla, pero había llegado con una historia convincente, mientras yo solo ofrecía respuestas incompletas.

Llamé a Verónica antes de salir.

—Voy a la inauguración. Dime qué puedo decir sin empeorar las cosas.

—Solo lo que puedas probar. Y recuerda: el museo no es un juzgado.