Amikor hazaértem, negyven percbe telt, mire négy utcát meghaladtam. A folyosóról készült fényképen Julián, a férjem, aki nyolc évvel korábban meghalt, mosolygott. Aztán eszembe jutott az a Mazda, amit öt éve vettem, miután eladtam egy kis földdarabot, amit a szüleimtől örököltem, és egy közös hely egy részét. Ramiro megfogadta, hogy munkára fogja használni, és elvisz a konzultációimra.

Három hétig bírt a futári üzletben. Később magánszállítójává alakította. A számla és a regisztráció az én nevemre volt, mert azt mondta, hogy “problémái vannak egy régi hitellel”. Az eredetieket és a második kulcsot egy varródobozban tartottam. Őrztem egy behajtási levelet is, ami évekkel ezelőtt érkezett az otthonomba, és a tartásdíjhoz kapcsolódik. Ramiro megkért, hogy ne említsem ezt az ügyet többet.

Aznap este Lucia, a tizenkilencéves unokám jött. Ápolónőként tanul, és szerdánként általában gyümölcsöt hoz nekem, bár hétfőn azonnal megjelent, amint meghallotta a hangomat.

Kétszer is elolvasta a nyilatkozatot.

“Apám csinálta ezt?” Tudod, hogy csütörtökön belépsz a kórházba?

Bólintottam.

“Beszélni fogok vele.

“Először bizonyítékra és tervere van szükségem, lányom. A sikolyok nem fogják visszaadni a csípőmet.

Másnap felhívtam a kórházat. A traumatológus sikeresen megtartotta az aktámat, és három héten belül keresni egy új dátumot, a rendelkezésre állás függvényében. Nem biztosított semmi másról.

Szerdán a sógornőm, Teresa hívott az Atlixcóból.

“Elena, igaz, hogy reménytelen vagy?” Ramiro azt mondta, hogy nem érsz el karácsonyra. Még azt is megkérdezte, ki veszi el a házadat.

Hidegebbnek éreztem magam, mint amikor a pénztáros előtt ültem.

“Beteg vagyok a csípőmben, Teresa. Nem halok meg.

“Nos, már vitt egy férfit, hogy kívülről lássa. Azt mondja, hogy érdekli, és eljárásokat kell végrehajtani.

Ugyanazon a délutánon Ramiro kinyitotta az ajtómat azzal a kulccsal, ami még mindig nálam volt. Egy férfi kísérte el egy ingatlan mappát.

“Anya, ne csinálj nagy felhajtást,” mondta. Csak az aláírásod kell. Már megkaptam egy előleget a házért.

2. RÉSZ