Lucía nem fogadta el a kilátást. Üvegből etette, éjszaka betakarta, és beszélgetett vele, miközben ő takarította a tollat.
“Nem fogsz meghalni csak azért, mert mások már eldöntötték.
Szénnek nevezte.
Mateo túl gyakran kezdett áthaladni a karámon, mindig kifogással. Nem ismerte fel, hogy vonzza Lucia türelme, amivel tartja az állatot, vagy hogy a ház már nem tűnt üresnek.
Az első figyelmeztetés pénteken érkezett. Mateo a villa de reyes-i bankba ment, amikor egy ismeretlen személy jelent meg egy teherautóban, amelynek nincs első rendszáma. Lucíát kérte, majd elment, miután Tomás tagadta, hogy ismerné őt.
Aznap este Mateo egyenes volt.
“Keres valaki téged?”
Lucia megszorította a kanalat.
“Nem valaki, akit érdekelnie kellene.
“Ez nem válaszol.
“Nem akarok bajt hozni ide.
Mateo nem ragaszkodott hozzá. Csak azt kérte Tomásztól, hogy zárja be a kapukat lánccal. Aznap éjjel felöltözve aludt, és a teherautó kulcsait a papírirodán hagyta.
3 nappal később Lucía beszélt. A galérián ülve, miközben Carbón megpróbált felmászni egy kőre, bevallotta, hogy eljegyezte Esteban Varelát, egy befolyásos északi család fiát. Eleinte figyelmes volt. Aztán elkezdte nézni a telefonját, eldöntve, kivel beszélhet, és megtiltotta neki a munkát. A legrosszabb az volt, hogy Lucía anyja megvédte a vőlegényt.
“Anyám azt mondta, hogy egy féltékeny ember az ember, aki a sajátjairól gondoskodik. Amikor elmondtam neki, hogy szakítani akarok, megkért, hogy ne szégyenítsem meg a családot.
Lucía azt mondta, hogy Esteban megfenyegette, hogy megakadályozza abban, hogy munkát kapjon. Ugyanazon az éjszakán busszal szállt anélkül, hogy tudta volna, hová tart. Egy terminálban találkozott egy nővel, aki elmesélte neki Don Eusebio-t.
“A teherautóban lévő férfi Esteban unokatestvére volt,” ismerte be.
Mateo az útra nézett.
“Amíg itt vagy, senki sem jön be érted engedélyed nélkül.
“Nem tudod, mire vagy képes.
“Akkor meg kell tanulnod, amire nem vagy képes.”
Másnap hajnalban egy fekete pickup állt meg a kapu előtt. Bent két férfi volt. A sofőr lehajtotta az ablakot.
