Mariela és Emiliano azonnal akcióba léptek. Vízben gázolva hordták ki a nehéz kartondobozokat a magasabban fekvő nappaliba. Az egyik doboz alsó része a nedvességtől kiszakadt, és a benne lévő tartalom szétszóródott a padlón: megsárgult levelek, régi birtoklevelek, születési anyakönyvi kivonatok és családi fotók.

Mariela letérdepelt, hogy összegyűjtse a papírokat. Ahogy az egyik sárguló borítékot felemelte, meglátta rajta a kézírást: „Gabrielnek, ha egy nap visszatér.”

A boríték mellett egy hivatalos végzés feküdt, amelyet 1992-ben állítottak ki Pátzcuaróban. Mariela szemei akaratlanul is végigsiklottak a sorokon. Az okirat egy örökbefogadási és nevelőszülői megállapodás volt, amelyben Gabriel Esteban Rivera lemondott egy újszülött gyermekről, akit Moreliában adtak nevelőszülőkhöz, miután édesanyja belehalt a szülésbe.

A gyermek neve a születési anyakönyvi kivonat másolatán ez volt: Mateo Rivera.

Mariela keze megállt a levegőben. A lélegzete bennszakadt.
— Istenem… — suttogta.

Felemelte a fejét, és Don Estebanra nézett, aki a kerekesszékében ülve bámult rá. Az öregember szemeiből könnyek csorogtak le a barázdált arcon. Nem a harag, hanem a leplezetlen, évtizedes fájdalom arca volt ez.

— Tudtad? — kérdezte Mariela remegő hangon. — Tudtad, amikor megtudtad a férjem nevét?

Don Esteban lassan megrázta a fejét.
— Nem voltam benne biztos… egészen addig a napig, amíg meg nem láttam Emiliano hátán azt a kis anyajegyet, amikor a fészerben dolgozott. Gabrielnek pontosan ugyanott volt. És a férjed… Mateo… ő az unokám volt. A saját vérem, akit elutasítottam, mert haragudtam a fiamra.

Mariela feltérdepelt, és a dobozokat az öregember lábához tette.
— Miért engedte el őt, Don Esteban?

— Mert büszke voltam és vak — mondta az öreg sírós hangon. — Gabriel elment, és én azt hittem, ha elfogadom a gyermekét, elismerem a vereségemet. Aztán amikor rájöttem, mekkora hibát követtem el, már késő volt. Mateo eltűnt a rendszerben. Éveken át kerestettem, de amikor végre nyomára bukkantam… megtudtam, hogy meghalt abban a balesetben Morelia mellett. Azt hittem, minden elveszett. Azt hittem, az Isten megbüntetett.