Ránéztem a férfira, aki nemcsak a becsületemet adta vissza, hanem megtanított újra hinni az emberekben.

– Mindig szabad, Gabriel – feleltem.

Leült mellém. Kint az izúcari völgy felett áttörtek a napsugarak, a gyári étkezőben pedig az igazság és az új kezdet melege töltötte be a teret.