A bejárati ajtó nyitva állt – a huzat lassan meglebbentette a csipkefüggönyt a nappaliban. A lépcső alján két férfi állt. Az egyik Charles Bennett volt, a családi ügyvédünk és Robert legrégebbi barátja, a kezében egy sötét bőr aktatáskával. Mellette egy magas, egyenruhás férfi állt: Miller seriff, a megyei rendőrkapitányság vezetője.
Brandon ujjai azonnal elernyedtek a karomon. Úgy rántotta vissza a kezét, mintha parázshoz ért volna.
– Bennett úr… seriff… – dadogta a fiam, miközben hátrálni kezdett a fal felé. – Ez… ez csak egy családi vita. Anya kissé zavart, rosszul értelmezte a pénzügyeket…
– Brandon – szólalt meg Charles Bennett, és lassan feljött a lépcsőn, a tekintetében mélységes csalódottsággal és haraggal. – Negyven éve kezelem a szüleid jogi ügyeit. Én voltam ott, amikor apád létrehozta a családi vagyonkezelői alapot. És én voltam az, akit az édesanyád ma hajnali négy órakor felhívott, miután a First National Bank csalásmegelőzési osztálya riasztotta őt a digitális visszaélés miatt.
Madison arca eltorzult, és megpróbált a hálószoba felé surranni, de Miller seriff határozott léptekkel felért a folyosóra, elállva a menekülési útvonalat.
– Maradjon ott, ahol van, asszonyom – mondta a seriff keményen. – Senki sem megy sehova.
Charles kinyitotta az aktatáskáját, és előhúzott egy vastag, hivatalos iratcsomót.
– Brandon, Madison. A belső banki naplózás alapján a mai napon kísérlet történt 250 000 dollár jogtalan eltulajdonítására, valamint egy 1 200 000 dolláros, hamisított adásvételi és jelzálogszerződés bejegyzésére a megyei földhivatalnál. A digitális aláírás és a biometrikus sablon Madison készülékéről származik. Ez szövetségi szintű banki csalás, okirathamisítás és idős személy elleni pénzügyi visszaélés.
Madison hirtelen Brandonra mutatott, a hangja hisztérikusan megcsuklott:
– Ő volt az! Ő akarta a pénzt! Ő mondta, hogy az anyjának úgyis mindegy, soha nem ellenőrzi a számláit! Én csak segítettem neki! Brandon találta ki az egészet a tartozásai miatt!
Ránéztem Brandonra.
