“Két évig én fizettem a számlákat egyedül, te pedig üzletemberként játszottál. És most az anyósom érkezik a kis jegyzetfüzetükkel, hogy megtanítson élni? “Ti ketten menjetek ki,” mondtam.

“Még valami?” kérdeztem.
“Meg fogsz tanulni a lehetőségeidben élni,” mondta, miközben igazította a szemüvegét. Kényelmesen elhelyezted magad: szép poharak, gyertyák, krémek, macska, privát iroda… A jó élet véget ért.

Ránéztem, és idegösszeomlás helyett intenzív megfázást éreztem. Egy tudatos és megmentő megfázás.
“Mondd el,” mondtam, Maxime-hoz fordulva, “mikor akartad elmondani?”

“Egyedül akartam megoldani,” sietve válaszolt. Megígérték, hogy visszakapok egy részét a pénzből. Minden nincs elveszve. Csak Olga pánikba esett, és túl korán mondta el anyának.

“Túl korai?” A határidő négy nap múlva van. Az anyád velünk van a bőröndjével. És azt mondod, hogy “túl korán”?
“Figyelj, mit akarsz?” Hogy visszamegyek?
“Meg akarom érteni, mikor lettél az a kis hazug, aki vállalkozónak tűnt.
“Ne túlozz.
“Egyelőre csak beszélek.

Irina Nikolaevna odalépett a tükörhöz. A komódon egy kulcsmásolat volt – aznap reggel már látható szem előtt tettem, hogy odaadjam a szomszédnak, aki májusban etetette a macskát.
“Ezeket a kulcsokat én veszem el,” mondta az anyós gépiesen. Holnap hozom a többi cuccomat.

Keze kinyúlt a trousseau felé.
Előbb megfogtam a kulcsokat, és betettem a táskámba.
“Mit csinálsz?” kiáltotta fel, döbbenten.
“És te?”
“Megmentem a családodat!”
“Nem. Azért jöttél, hogy parancsokat adj a lakásomban.

“Vera, ne kezdj,” nyögte Maxime. Anya nem teszi ezt könnyedén…
“És én?” Van szívem ehhez? Hazudtál nekem a pénzért. Hazudtál nekem a “munka megtakarításáról”. Hazudtál nekem a szombati túlóráidról. Közben a kriptokratozóidban lógtál, és hős arccal jöttél haza?

“Ki akartam juttatni minket onnan!” hirtelen kiáltotta. Szerinted szórakoztató minden fillért megszámolni? Hogy megnézd azt a fürdőszobát, a dzsekeidet, amiket három évszak óta viselsz, az otthoni ünnepeinket? Valami jót akartam csinálni, egyszer. Egy férfi dolog.

“Férfi dolog?” Vagyis titokban? Valaki más nevében? Szép szavakkal a nővérednek, üres kézzel a feleségednek?
“Mindenki hibázik!”
“Hibák, igen. De nem mindenki érkezik valaki más lakásába szülői csapattal utólag.