Helena kicserélte a zárakat, és vett Soniának egy új biciklit – egy élénk zöldet, amiben egy kis virágkosár van. Sonia nevetése az udvarban minden megbocsátást megért számára.

Egy nap Helena megfogta lánya kezét.
“Etessük a kacsákat?” Gennady Petrovich vár ránk a tó mellett.
“Kenyérrel?”
“Kenyérrel.” És briósok.

Sonia örömében ugrott, felkapott egy rajzot az asztalról, és az ajtóhoz rohant. A rajzon három sziluettet láttunk a vízparton: egy kislányt, egy anyát és egy nagypapát. Nem volt negyedik. És senki sem kérdezett róla.