Aznap délután Elena eszébe jutott a kora reggel, ami megváltoztatta az életét. Ramiro apjának egyik szőse elszökött. Az öreg beteg volt, és Ramiro nem volt hajlandó megkeresni, mert nem akart karcolva érkezni az esküvőjére. Elena órákig sétált, míg meg nem találta az állatot, amely a szarvai által a vad indák között csapdába esett, egy jeges forrás mellett, amely egy kidőlt tölgyfa alatt született, és eltűnt a kavics alatt. Elengedte, és hajnalban visszatért, húzva a kötelet. Ramiro látta, hogy megérkezik. Ő is látta az őst. Aztán újabb történetet talált ki, mert már gondolkodott a távozáson.
Elena soha többé nem védte meg magát. Megtanulta, hogy egy kisvárosban egy jól elmondott hazugság túlélhet egy embert.
Hétfőn megjelent Teresa Alcocer, Gabriel unokatestvére. Megmosta a kosarat és összehajtotta az asztalterítőt.
“Azért jöttem, hogy visszavigyem ezt…” És hogy kérjek tőle valamit, ami talán őrültnek tűnhet.
Elmagyarázta, hogy Gabriel újranyitotta a régi családi otthont. Megérkeztek a marhavevők, és Teresa hamarosan visszatért Saltillóba.
“Gabrielnek szüksége van feleségre.
Elena majdnem elejtette a kosarat.
“Elnézést?”
“Nem szolgát keresel. Találj valakit, aki uralja azt a házat. Megkért, hogy kérdezzem meg, beleegyezik-e a házasságba.
“Nem.
Teresa nem ragaszkodott hozzá.
—Tavaly Gabriel egyik tojája elveszett. Látta, ahogy a sálodat kötélként használtad lehúzni a fűrészről. Azóta azt mondod, hogy senki sem ismeri azokat a dombokat, mint te.
Aznap délután Gábriel lovon érkezett a karámba. A háló előtt állt, kalapokkal a kezében.
“Az unokatestvérem tévedett, hogy helyettem beszélt. El kellett volna jönnöm.
“Már mondtam, hogy nem.
“Tudom. De már majdnem egy éve nézem, ahogy ez a város elhalad melletted, mintha nem is léteznél, és elegem van abból, hogy egy másik férfi legyek, aki ugyanezt csinálja.
Elena abbahagyta a kukoricának dobálását.
“Azt fogják mondani, hogy ő vette meg a nőt a tojásokkal.
“Már rosszabb dolgokat is mondtak.
Gabriel mély levegőt vett.
