Gabriel megértette, hogy az anyja egy másik gyermeket várt, amikor meghalt. Apja több mint 20 évig titkolta előle ezt a fájdalmat. A férfi összeomlott, és Elena meg nem tartotta, amíg újra meg nem tudott szólni.
Később Gabriel megkérdezte tőle arról a kora reggelről, ami 7 évvel ezelőtt.
Elena mindent elmesélt neki: a szősöket, a indákat, a kidőlt tölgyfát és a fagyos forrást, amely néhány métert futott, mielőtt eltűnt a kavics alatt.
Hirtelen megdermedt.
“Gabriel… La Cañada de los Sauces.
“Mi a baj?”
“Az a forrás fent volt. A víz alatta folyik, majd újra kijön Ramiro földjén. Forrása nem a születés.
“Senki sem fogja elhinni csak azért, mert mi mondjuk.
Elena meglátott egy piros fonalat a kosárban, és eszébe jutott az indigó Teresa ruháihoz.
“Nem kell hinned nekünk.
Másnap reggel szinte az összes 4 éves megtakarítását tojás eladására költötte, és megvette a város összes üveg indigóját. Aznap délután ő és Gabriel felmentek a rejtett forráshoz, és csak egy üveget öntöttek ki.
Órákkal később, Ramiro földjének forrása mellett elrejtve, Gabriel látta, hogy egy kék szál jelenik meg az átlátszó vízben.
Vágtázott vissza a ranchhoz.
“Kék lett.
Elena lehunyta a szemét.
“Akkor holnap mindent felhasználunk.
És miközben San Jerónimo készült arra, hogy megtudja, hogyan tartja meg Ramiro jogilag a streamet, Elena megértette, hogy másnap nyilvánosan el kell mondania az igazságot, hogy 7 évig hallgatott.
3. RÉSZ
Hajnal előtt Elena és Gabriel megérkeztek a rejtett forráshoz két doboz indigóval. Üveget korsó után ürítette ki, míg a tölgyfa alatti víz kékre nem vált. A szín néhány métert futott, majd eltűnt a kavics alatt.
Hogy senki ne vádolhassa, hogy feltalálták a helyet, Elena Gábriel anyjának kosarának vörös fonalának darabjait kötötte a forrástól a fűzerdőgölgig tartó ágakhoz.
Délben több ember volt Ramiro földjén, mint az esküvőn. Marhatenyésztők, kereskedők, árok-munkások és egész családok vették körül a vízelőt. Mariana apja mellett állt, sápadt. Ramiro úgy öltözött, mint egy olyan férfi, aki már magát nyertnek tartja.
