Törött ágakat követett, haja tövisekbe és legyőzött fűbe szorult. Késő délután egy kis betörés körül találták meg az 58 marhát.
Hazafelé Elena megállt egy száraz szakadék előtt, amelyet zöld fűzfa borított.
“Itt víz van.
“Apám fúrt a közelben, de semmit sem talált,” mondta Gabriel.
“Aztán ott keresett, ahol nem volt.”
Elena felnézett. Valami abban a tájban fájt, mint egy emlék.
Ramiro földjének kerítésénél három emberrel várta őket.
“Szép üzlet, Alcocer. A feleséget és a nyomkövetőt ugyanabban a kosárban vetted.
Gabriel keze összezárta a kantárt, de eszébe jutott az ígérete.
“Szombaton jön a vízellenőr,” folytatta Ramiro. Ez igazolja, hogy a patak az én földjemre született. Azután senki sem ér az árkomon.
Napokkal később, a csergés során Los Encinosban, a szomszédok segítséget értek. Közöttük volt Mariana Leal, a szomszédos ranch tulajdonosának lánya. Évekig azt hitte, hogy végül Gabrielhez lesz házas, és ő lesz annak a háznak a úrnője.
Ramiro meghívás nélkül jelent meg, és megtalálta Elenát a kútnál.
“Ez szombaton véget ér. Ha a férjed megpróbál megállítani, elmesélem a történeted maradékát. Van pénzem veszélyes emberektől, akik ebben a munkában részt vesznek. Nem fogom elveszíteni egy tojásárusnak.
Elena egyenesen előre nézett.
“Nincsenek maradványok. Volt egy sző, Ramiro. Láttad.
Először látta félelmet a szemében.
Nem sokkal később Marianát találta sírni a kamrában.
“Apám megígérte Ramirónak,” vallotta be. Többet tartozunk, mint amennyit a ranch ér. Ramiro vette meg az adósságot. Decemberben akar hozzám menni.
Elena zsebkendőt nyújtott neki.
“Azt hittem, ha feleségül veszem Gabrielt, senki sem dönt el helyettem az életemről. Ezért akartam ezt a házat. Aztán eljöttél a kosaraddal.
“Nem sajnállak.
“Akkor mi van?”
“Eszembe jut magam.
Aznap este Gabriel belépett a szobába, és először gyerekkora óta leengedte a varrókosarat. Elena megtalálta őt, amint térdén ült vele.
Bent volt fonalak, tűk, egy gyűszű és egy kis, félig kész babaruha. A tű még mindig a szegélybe szúródott.
