“Az esküvőnk előtti éjszakán elszökött. Az apád beteg volt. Nem akartál jönni, mert azt mondtad, a hegy széttépi az új nadrágod. Megtaláltam, hogy a szarvai fogták meg azokon az indákon. Elengedtem, és hajnalban lementem vele.
Elena odalépett.
“A karámban voltál. Láttál engem. Öltöztetni fel az állatot. Aztán elmentél a menzába, és azt mondtad, hogy egy férfival töltöttem az éjszakát.
Ramiro körbenézett.
“Ez hazugság.
“Akkor nézz rám, és mondd, hogy nem láttad az állatot.”
Kinyitotta a száját. Semmi sem sikerült belőle.
“Mondd ki, Ramiro.
Ramiro nyelt egyet.
“Én… Nem tudtam templomba menni.
“Miért?”
Megnézte azokat a férfiakat, akik befektettek a projektjébe: az ellenőrre, Marianára, végül Elenára.
“Volt egy másik nő Monterrey-ben. A családjának volt pénze. Ha csak elhagynálak, mindenki gyávának nevezne. Azt akartam, hogy úgy tűnjön, mintha a te hibád lenne.
Egy mormogás futott végig a csoporton.
“Szóval te találtad ki az én szégyenem, hogy megvédd a tiédet,” mondta Elena.
“Igen.
Mariana elfordult tőle. Az apja megpróbálta megfogni.
“Nem fogok hozzámenni,” mondta. Ha elveszítjük a ranchot, elveszítjük. De ne kötözz be, hogy megmentsd őt.
Ez végül megszegte Ramiro tekintélyét. Nem csapás, sem fegyver. Két nő, akiket úgy gondolt, hogy oda helyezhet, ahová neki ilyet, egyszerűen mindenki előtt visszautasította.
Elena évek óta azt képzelte, hogy élvezni fogja, ha megalázzák őt. Ez nem történt meg. Csak fáradtnak érezte magát.
“Menj el, Ramiro.” Menj oda, ahol az igaz történettel élhetsz.
Egyedül ment le a szakadékba.
Az ellenőr elrendelte az elterelést, és írásban hagyta, hogy minden új munkának tiszteletben kell tartania a természetes irányt. Ramiro munkásai ugyanazon a délutánon elkezdték lebontani a kapukat.
Gabriel összegyűjtötte a szomszédokat, mielőtt elindult.
“San Jerónimo továbbra is kap vizet. Nem az egész patak, de elég vízbeszívó az ültetvényekhez és a vízgyűjtőhöz. Ez Los Encinos szárítás nélkül történik.
Egy boltos levette a kalapját. Mások is ugyanígy tették.
