A szag, ami áradt abból a szobából, azonnal torkon ragadott. Nem a tisztaság és a fertőtlenítők szaga volt, amivel anya próbálta elfedni a valóságot a lakás többi részében. Ez egy fojtogató, édeskés, émelyítő keverék volt: babapúder, meleg tej, használt pelenkák és valamilyen furcsa, gyógynövényes kenőcs szaga.
David felkapcsolta a villanyt.
Mindketten elakadt a lélegzetünk.
A kamra nem volt többé raktár. A polcokat leszedték, a dobozokat kituszkolták a sarokba. A helyüket átvette egy ideiglenes, de teljes körűen felszerelt kisbaba-bölcsőde.
A sarokban egy kiságy állt, finom, fehér rácsokkal, rózsaszín takarókkal berendezve. A falon kis plüssállatok lógtak. Egy komódon nedves törlőkendők, cumisüvegek, sterilizálók, pelenkásdobozok és hintőporok sorakoztak rendben.
De nem ez döbbentett meg minket a legjobban.
Hanem az a kicsi, mozgó alak a kiságyban.
Egy csecsemő volt ott. Legfeljebb néhány hónapos kislány, aki békésen szundikált a takaró alatt, a kis öklét a szájához emelve.
– Ó, az isten szerelmére… – nyögte David, a kezét a szájára szorítva. – Laura… ez… ez egy gyerek. De hogy a csudába… kitől van? Hogy került ide?
A fejünkben ezer kérdés cikázott, de mielőtt még bármelyikre választ kaphattunk volna, egy hang hallatszott a hátunk mögül, a nyitott ajtóból.
– Nem akartam, hogy így legyen… – mondta anya.
Megfordulva ott állt a folyosón. A hálóingében, a haja kuszán lógott az arcába, a hatalmas, feszülő hasa előtt összekulcsolva a vékony, remegő kezeit. A szemeiből patakokban folytak a könnyek.
– Anya… – kezdtem, de a hangom elakadt a torkomban. – Micsoda… Micsoda a fene ez? Ki ez a gyerek? És… és mi az a hasadon, anya? Miért nézel ki úgy, mint…
Anya lehunyta a szemét, vett egy mély, zokogó levegőt, és remegő kézzel a saját hálóingének a gombjához nyúlt.
4. Fejezet: Az igazság a has alatt
Anya lassan, milliméterről milliméterre gombolta ki a kopott pamuthálóingét. A mozdulatai lassúak voltak, mint aki egy halálos ítélet végrehajtására készül.
