– Nem, Laura… nem érted – rázta a fejét. – Két héttel azelőtt, hogy útnak indultam ide Új-Mexikóból, összefutottam a régi barátnőmmel, a szomszédasszonyommal, Helen-nel. Ő… az unokája… egy fiatal lány, aki éppen egyedül maradt a terhességével, otthagyta az apa, és nem akarta a gyereket. Titokban akarta örökbe adni, de nem volt pénze a hivatalos papírokra, nem tudta, hova forduljon. Helen tudta, hogy én hozzátok költözöm Phoenixbe. Azt mondta nekem: „Rosa, a lányodnak ott van a karrierje, a cége Scottsdale-ben, a férje, David… Ők gazdagok, sikeresek, de olyan elfoglaltak. Mi lenne, ha te… ha te vinnéd el a gyereket?”
A szobában hirtelen annyira csend lett, hogy a csecsemő halk szuszogása a kiságyból kristálytisztán hallatszott.
– Mit… mit akartál ezzel mondani, anya? – kérdezte David fojtott hangon.
– Azt akarta, hogy én fogadjam örökbe ezt a gyereket, David! – zokogta anya. – De tudtam… tudtam, milyenek vagytok. Ha odamegyek hozzátok Phoenixbe, és azt mondom: „Itt egy idegen csecsemő, akit egy ismeretlen lány adott nekem, neveljük fel együtt”, mit mondtatok volna? Azt mondtátok volna, hogy „Anya, megőrültél? Hová tesszük? Hogy fogjuk elintézni a papírokat? Nincs időnk egy újabb gyerekre, amikor Mayával is alig bírjuk!” Visszaküldtetek volna. Vagy elintéztétek volna, hogy állami gondozásba kerüljön. És én… én beleszerettem ebbe a kisbabába abban a pillanatban, amikor a kezembe vettem Új-Mexikóban.
Anya a mellkasára szorította a kezét.
– Ezért találtam ki ezt az egészet… Azt hittem, ha azt hiszitek, hogy… hogy én is terhes vagyok, hogy valahogy… valami csoda folytán én szültem meg a babát, akkor nem tudtok mit tenni. Azt hittétek volna, hogy a családi vérvonal, hogy a testem… És amikor a baba megszületett a múlt héten egy titkos klinikán, aminek a költségeit Helen és a barátai dobták össze, azonnal elhoztam ide, ebbe a szobába. Azt hittem, ha eljátszom a terhesség utolsó heteit, és egyszer csak bejelentem, hogy megszületett a „késői unokatesó” vagy a „családi csoda”, elfogadjátok. Mert nektek… nektek mindig a vér számított. Csak a vér.
