“A bátyámmal élek, nem veled. Ha nem tetszik, ott van az ajtó,” mondta a sógornője. De Marina másképp reagált, és botrány tört ki.

Marina levette a cipőjét a folyosón, a táskáját a kabáthorogra akasztotta, és végre érezte, hogy a teste ellazul egy hosszú nap után. A lakás a szokásos csendben fogadta. Csak a konyhaból egy diszkrét csörgés szökött ki a kanál csöregében: Dmitri a kávéját itta.

“Szia,” mondta, belépve a szobába, és megcsókolta férjét a feje tetején.
“Helló. “Ülj le,” válaszolta Dmitri, anélkül, hogy felnézett volna.

Marina leült egy székbe, és ránézett. A férje arca szürke volt, megrajzolódott. A telefonját pörgette az ujjai között, és a képernyő még mindig megvilágította a nyitott beszélgetést.

“Mi történt?” kérdezte halkan.
“Igor kidobta Olgát. A bíróság úgy döntött, hogy a lakás az övé. Az utcán van a fiúkkal. Most hívott.

Marina csendben maradt. Tudta, hogy Olga válásának története másfél éve elhúzódik, és pletykák keringtek a várható kimenetelről. De amit most hallott, az nem volt pletyka. Ez egy konkrét helyzet volt, amely mindkettőjüket közvetlenül érintette.

“Sajnálom Olgát,” mondta óvatosan Marina. Nagyon sajnálom. Két gyerekkel komoly.
“Szeretnék neki egy helyet felajánlani, ahol nálunk lakhat,” mondta Dmitri, végre felesége házába nézve. Ideiglenesen. Az idő, amíg talpra áll.
“Dima, adj legalább egy napot, hogy átgondoljam,” kérdezte Marina. Ne dönts kettő miatt. Nem mondom, hogy “nem”, de időre van szükségem.
“Természetesen,” bólintott. Persze, gondolj bele.

Elhitte neki. Nem naivitásból, hanem mert el akarta hinni, hogy a szava számít ebben a házban. Hogy tíz év együttélés alatt szilárd alapot építettek fel, amelyen két egyenlő támaszkodik. Vizet öntött magára, egy korty alatt megitta, majd a hálószobába indult, hogy felkészüljön egy rövid éjszakára.

“Dima, komolyan mondom,” ismételte a folyosón. Időre van szükségem.
“Értem,” válaszolta.

Hallotta, de nem hallgatott rá. Marina huszonnégy órával később tudta meg.

A következő este másképp kezdődött. Marinat választották: egy kolléga kérte, hogy helyettesítse őt, de lehetetlen volt visszautasítani. Nyolc fél órakor tért haza. Kinyitotta az ajtót a kulcsaival, Marina megdermedt a küszöbön.