A folyosó tele volt dobozokkal. Három pár gyerekcipő rendezetlenül hevert a falnak. A konyhából sült hagyma illata áradt, és két fiú, akik magukra hagyták, éles sikolyai visszhangzottak a nappaliból.
“Dima?” halkan szólított.
Kijött a fürdőszobából, törölközővel a vállán, és a lány mindent elolvasott a szemében. Nem tűnt bűnösnek. Úgy nézett ki, mint egy olyan ember, aki már hozott döntést, és készen áll rá.
“Alig vártam,” mondta gyorsan. Olga ma reggel hívott, a gyerekek fáztak, egy ismerősük házában fekvő ágyon aludtak. Vészhelyzet volt.
“Kértem, hogy várj egy napot,” mondta Marina egyenletesen.
“És egy ágyon kellett várniuk?” kiáltotta, hangját emelve.
“Hívhattál volna.” Írj nekem. Legalább figyelmeztetj engem.
“Én hívtam!” A telefonod elérhetetlen volt!
Marina elővette a telefonját a zsebéből, és csendben megmutatta neki a képernyőt: nincs elhagyott hívás. Dmitri elfordította a tekintetét. Még csak nem is próbált újabb hazugságot kitalálni.
Olga kijött a konyhából. Marina fürdőköpenyét viselte – a türkiz kék terry fürdőköpenyt, amit Marina Kaliningrádban vett magának. Olga egy tányér szeletelt kenyeret tartott, és úgy mosolygott, mintha örökké ott élt volna.
“Ó, Marina, szia!” mondta Olga gondtalanul. Mindenkinek ételt készítettem, üljünk le enni. A fiúk egész nap szinte semmit sem ettek.
“Szia, Olga,” mondta Marina, miközben a saját fürdőköpenyét egy másik vállára helyezte.
“Ne hibáztass engem, rendbe hoztam a konyhát.” Áthelyeztem az üvegeket — nem volt praktikus elmenni értük. És a teát egy másik dobozba öntöttem, az repedt volt.
Marina a férjére nézett. A falat bámulta. Értette, hogy most hiábavaló beszélni. Két fiú, körülbelül négy és hat évesek, berohant a folyosón, egyikük eltalálta a táskáját, amikor elhaladt, és az leesett a kabátkampóról.
“Artyomka, Danka, nyugodj meg!” Olga meggyőződés nélkül sírt. Bocsánat, idegesek a költözés után.
Marina csendben felvette a táskáját. Bement a szobába, és becsukta az ajtót. Az ágy szélén ült, és sokáig bámulta a falat, ahol az anyja képe lógott a kereten. Az egyetlen fotó, amin az anyja harminckét éves volt, mosolyogva a tenger előtt, szél a hajában. Marina becsukta a szemét és elhunyt.
