Dmitrij csendben maradt az ajtó előtt. Marina várt. Tudta, hogy a következő szavai mindent eldöntenek. Minden másodpercet számolt a csend alatt, miközben egy orvos mérte a pulzust.

“Marina, talán most nem… kezdte.
“Most,” szakította félbe. Lehetőséget adtam neked, hogy egyenrangúként kezelj engem. Feladtál nekem egy fait accompli-t. Öt napra beváltottam. A saját házamban sértek. A konyhámat átszervezték. A fürdőköpenyemet viselik. Telefonon beszélnek velem. És most ez a fotó. Holnap dél előtt. Nem fogom ismételni magam.
“Hová megyünk?” Olga felkiáltott, felugrott. Két gyerekem van! Tudod, mit csinálsz?!
“Rájöttem. Sajnálom, hogy nehéz a helyzeted. De ez nem ad jogot arra, hogy mások életét tönkretegyed.
“Dima!” Olga majdnem sikított. Mondj neki valamit!

Dmitrij nem szólt semmit. A hallgatása nem szégyen, hanem árulás volt. Nem védett senkit. Ott állt, és a hozzáállása azt fejezte ki, amit a szavai nem mondottak: számára nem számított, mi lesz az eredmény, amíg nem neki kellett cselekednie.

“Megyek a konyhába,” mondta Marina. Holnap dél előtt. Taxival vagy gyalog, megoldjuk.

Másnap Olga hivalkodó lassúsággal pakolta el a dolgait, minden tárgyhoz megjegyzést tett.

“Akkor így van,” mondta, miközben a ruháit a táskájába tömte. Egy családtag, akit az utcára állítottak. Csodálatos. Gyerekekkel. Nincs hova menni. Emlékezz arra a napra, Marina. Emlékezz.
“Emlékezni fogok,” válaszolta Marina, a falnak dőlve. Emlékezni fogok, hogy gyermektelen és keserű nőnek neveztél. Hogy beleegyezésem nélkül törtél be az otthonomba. Azt mondtad, hogy “ott van az ajtó”. Emlékezni fogok rá.

Olga olyan erősen csapta be az ajtót, hogy por hullott le a mennyezetről. A fiúk sírtak a folyosón, és Marina őszintén sajnálta őket. De a gyerekek iránti sajnálat nem jelenti a megaláztatás elfogadását.

Dmitri a bejáratnál várakozott. Marina egyenesen a szemébe nézett.

“Velem vagy?” kérdezte egyenesen.
“Kidobtad a nővéremet,” válaszolta halkan.
“Nem válaszoltál a kérdésre.

Nem válaszolt. Egy órával később Nina Pavlovna hívott. Dmitri bekapcsolta a hangszórót – véletlenül vagy számításból, senki sem tudta.