A csiszolt carrarai márványpadló olyan hideg volt, mintha közvetlenül egy gleccser fagyos hátára préselődött volna Sarah arca. A fájdalom nem lüktetve érkezett, hanem egyetlen kíméletlen, süketítő villanással robbant fel a bal bokájában, ahogy a testsúlya maga alá gyűrte a csontot. Az a tompa, száraz reccsenés, ami a teste zuhanását kísérte, még mindig ott visszhangzott a fülében, elnyomva a csillárok halk zümmögését és az eső távoli kopogását a könyvtárszoba ólomüveg ablakain.

Vittorio lassan megrázta a fejét. A pillantásában akkora megvetés ült, ami mélyebbre mart, mint bármilyen fizikai ütés.

– Te tényleg azt hiszed, David, hogy én vak voltam az elmúlt öt évben? Azt hiszed, nem tudtam a titkos számlákról Genfben? Azt hiszed, nem láttam a veszteségeket, amiket a kaszinókban és a kétes ingatlanügyletekben halmoztál fel, miközben azt hazudtad az anyádnak, hogy terjeszkedsz?

David álla leesett.

– Te… tudtál róla?

– Mindenről tudtam – felelte az öregúr. – De Sarah miatt hallgattam. Mert azt hittem, az a lány, a tisztaságával, a tisztességével és azzal a végtelen türelmével képes lesz megtartani téged. Azt hittem, amikor megszületett Emma, ráébredsz arra, mit jelent férfinak lenni. Hogy a felelősség nem a zsebedben lévő pénzköteget jelenti, hanem azt, hogy vigyázol azokra, akik bíznak benned.

Vittorio felemelte a botját, és az asztalon heverő bőrmappára mutatott.

– De te nem férfi lettél, David. Csak egy elkényeztetett, gyáva tolvaj maradtál. És ma este átléptél egy olyan határt, ahonnan nincs visszatérés a nevem alá.

Az öregember kinyitotta a belső zsebét, elővett egy vékony, aranyozott töltőtollat, odalépett az asztalhoz, és felnyitotta a bőrmappát. Két mozdulattal áthúzta az első oldalt, majd az utolsó lapra lapozott, és egyetlen határozott vonással aláírta az okiratot.

– Mit írtál alá? – kérdezte Margaret rémülten, közelebb lépve az asztalhoz. – Vittorio, mit csináltál?!

– A módosítást – válaszolt Vittorio anélkül, hogy felnézett volna. – A holding negyvenkilenc százaléka nem Davidé lesz. Egy zárt vagyonkezelői alapba kerül, amelynek kizárólagos és visszavonhatatlan kedvezményezettje Emma de Santis. Az alap felügyelője és a szavazati jogok kizárólagos gyakorlója pedig Sarah de Santis lesz a mai naptól kezdve, amíg a kislány be nem tölti a huszonötödik életévét.

David torkából furcsa, állatias hörgés szakadt fel. Olyan erővel rontott az asztal felé, mintha szét akarná tépni a papírt, de Vittorio meg sem rezzent. A botja hegyét pontosan David mellkasának közepére szegezte. A keményfa végződés mélyen belefúródott a kasmírba, megállítva a fiatalembert a lendületében.