A tanács tagjai bólogattak. Látták az aurámat. Látták a tüzet a szememben, amit Richard árulása gyújtott meg.
A megbeszélés végén Arthur egy borítékot nyújtott át.
– Richard ügyvédje küldte. Meg akar egyezni. Azt kéri, hogy ne emeljünk büntetőjogi vádat a sikkasztás miatt, cserébe aláírja a válási papírokat és lemond minden követeléséről a házzal kapcsolatban.
Felbontottam a borítékot, ránéztem a dokumentumokra, majd hidegen visszatoltam Arthur felé.
– Nincs megegyezés, Arthur. A válást mindenképp megkapom, a ház az enyém, és amit elkövetett, azért bűnhődnie kell. Azt akarom, hogy a rendőrség folytassa az eljárást. Ha börtönbe kerül, az csak a tettei következménye.
7. Fejezet: Az utolsó találkozó
Hat hónappal később.
A válóper utolsó tárgyalására egy szürke, esős seattle-i napon került sor. A bíróság folyosóján álltam az elegáns, sötétkék kosztümömben, amikor a lift ajtaja kinyílt, és Richard kilépett rajta.
Alig ismertem meg.
Lefogyott, a haja őszülni kezdett, a tartása meggörbült. Az egykor méretre szabott öltönye lógott rajta. Mögötte Patricia jött. Az idős nő arcáról eltűnt a gőg, a Chanel táska helyett egy olcsó műbőr táskát szorongatott. A társasági élete romokban hevert, amióta a sikkasztási botrány kiszivárgott. Senki sem akart egy tolvaj anyjával teázni a helyi country klubban.
Amikor Richard meglátott, megállt. Elindult felém. Arthur mellém lépett, védelmezően, de felemeltem a kezem, jelezve, hogy rendben vagyok.
– Claire… – mondta Richard, és a hangja olyan volt, mint a száraz falevelek zizegése. – Jól nézel ki.
– Te nem mondhatod el magadról ugyanezt, Richard.
Lenézett a földre. – Elvesztettem mindent. A munkámat, a házat. A büntetőper jövő hónapban kezdődik. Az ügyvédem szerint letöltendőt fogok kapni.
– Minden tettednek ára volt, Richard. Te választottad, hogy ellopod az apám pénzét, te választottad Elenát, és te választottad azt is, hogy megalázol a repülőtéren. Én csak a számlát nyújtottam be.
