Marcus előhúzta a tabletjét.
– A gép egy óra múlva indul. Van egy szabad helyünk a Residence lakosztályban – ez a repülőgép orrában található, teljesen zárt, privát kabin. Átírom a jegyét oda. Ami a családját illeti… kívánja törölni a foglalásaikat? Leszállíthatjuk őket a gépről.
Elgondolkodtam. Ha leszállítom őket, Richard hazamegy, kiüríti a bankszámláit, és elrejti, amit tud, mielőtt hazaérek. Ráadásul túlságosan is könnyű kiút lenne számukra. Ott állnának a reptéren, dühösen, de kényelemben.
Nem. Sokkal jobb ötletem támadt.
– Nem töröljük őket, Marcus. Eljönnek Maui-ra. De változtatunk egy kicsit az ülésrenden.
Marcus egy apró, megértő mosolyra húzta a száját.
– Melyik üléseket javasolja?
– Mi a legrosszabb hely ezen a gépen?
– A 42. sor, középső ülések. Közvetlenül a mosdók mellett. Az ülések nem dönthetők hátra, és a szag… nos, egy hatórás úton nem ideális.
– Tökéletes. Tegye Richardot, Patriciát, Emilyt és a férjét az utolsó sorba. Egymás mellé. És gondoskodjon róla, hogy az “economy jegyük” a legkisebb jogosultságokkal bírjon. Nincs ingyen ital. Nincs meleg étel. Nincs elsőbbségi beszállás.
– Ahogy óhajtja, Mrs. Carter.
Felálltam. Megigazítottam a blúzomat, belekortyoltam a pezsgőbe, majd a maradékot az asztalon hagytam.
– Ideje közölni velük a jó hírt.
3. Fejezet: Ismerd a helyed
Amikor visszatértem a fő terminálba, Richard és a családja a kiemelt utasoknak fenntartott beszállópult előtt álltak. Patricia már toporzékolt, az egyik lábáról a másikra állt.
Amikor megláttak, Richard arckifejezése egy pillanatra ismét bizonytalan lett, de gyorsan felvette a jól megszokott, leereszkedő maszkját.
– Na végre! – mondta, miközben elém lépett. – Remélem, befejezted a hisztit. Patricia már alig áll a lábán. Kaptál egy új beszállókártyát? Még jó, hogy van egy kis hatalmad ennél a rohadt cégnél, legalább visszakaptad az economy jegyedet. Na gyere, az első osztályú utasok már beszállnak.
– Richard – mondtam halkan, de a hangom átvágott a repülőtér zaján. – Valóban kaptam új beszállókártyákat. Mindannyiunknak.
