A férjem két ujjal átadta nekem az economy beszállókártyámat, és azt mondta: “Ismerd a helyed.” Anyja rápillantott a saját kezében tartott első osztályú jegyre, és hozzátette: “Az első osztály a családnak van.” Nem mondtam semmit. Odamentem a check-in pulthoz, és megadtam az ügynöknek az igazolványomat. Két másodperccel később a képernyője vörösre villant – és a mosoly eltűnt az arcáról.

Amikor felszállás után Richard megpróbált rendelni egy whiskyt, a légiutaskísérő udvariasan közölte vele, hogy a Basic Economy jegyük nem tartalmaz ingyenes italfogyasztást, a hitelkártyáját – amit próbált használni – pedig a bank (vagyis az én utasításomra Marcus) elutasította.
Egy hatórás út, víz és sós mogyoró mellett, egymásnak préselődve, miközben az egész család tudta, mit tett Richard.

Én közben megittam a pezsgőmet, felnyitottam a laptopomat, és csatlakoztam a gép fedélzeti wifijére.
Ideje volt felhívni Arthur-t.
Arthur apám régi ügyvédje és a cég jogi tanácsadója volt. Egy cápa, akinek a mosolya mögött borotvaéles fogak rejtőztek.

Kezdeményeztem a videóhívást.
– Claire, drágám! – jelent meg Arthur arca a képernyőn, háttérben a seattle-i irodájával. – Rég hallottam felőled. Miben segíthetek?
– Arthur, emlékszel arra az időre, amikor apám arra kért, hogy tartsuk titokban a részesedésemet Richard előtt?
Arthur arca azonnal komorrá vált.
– Nagyon is jól emlékszem. Sosem bíztam abban a fiúban. Csak nem történt valami?
– Félmillió dollárt sikkasztott el a vállalati számlámról. És van egy szeretője.

Arthur szemeiben felcsillant valami, amit csakis harci vágynak lehetett nevezni.
– Claire, éveken át vártam a hívásodra, hogy levehessem a pórázt. Mit akarsz, mit tegyek?
– Mindent, Arthur. Kérek egy teljes igazságügyi könyvvizsgálatot (forensic audit). Nyisd meg a hozzáférését a közös számláinkhoz. Zárolj mindent. Derítsd ki, hol van a pénzem, mit vett ennek a nőnek, és készítsd elő a válóperes papírokat. Bűncselekményről van szó. Csalás, sikkasztás. Akarom a házat. Akarom az autóit. Akarom, hogy amikor hazatér Maui-ról, egy papírdobozzal kelljen az utcára lépnie.

Arthur mosolyogva bólintott.
– A hétfői napirendem amúgy is üres volt. Mire landolsz Seattle-ben a nyaralás után, Mr. Carter élete, ahogy ismerte, megszűnik létezni. Egyébként… hová landoltok most?

– Maui. A Four Seasons melletti privát villába megyünk. Tudod, abba, amit apám cégének leányvállalata birtokol.
Arthur felnevetett. – Ó, te jó ég. Claire, te egy zseni vagy.
– Köszönöm, Arthur. Majd hívlak, ha megérkeztünk.