Ott állt Vanessa. A lenge, pasztellzöld strandruhájában, a túlárazott designer napszemüvegével, amit a feje búbjára tolt, és a kezében egy harminccentis vasrúddal. Az arca vöröslött a dühtől. Az a nő állt ott, aki tíz éven át egyetlen születésnapi képeslapot sem küldött az apjának, aki csak akkor hívta fel Davidet, ha a hitelkártya-tartozásait kellett kiegyenlíteni, és aki David temetésén demonstratívan a hátsó sorban ült a telefonját nyomkodva, majd a szertartás utáni halotti toron a hagyatéki eljárás időpontjáról faggatta az ügyvédet.

Mellette az anyja, Brenda – David első felesége, akitől a férjem huszonöt éve vált el, miután a nő a közös bankszámlájukat lenullázva lelépett egy ingatlanügynökkel. Brenda most ott feszített a verandámon, szalmakalapban, selyemsállal, mintha egy Palm Beach-i luxusüdülő tulajdonosa lenne, és gúnyosan mutogatott a tolóajtóra ragasztott fehér papírlap felé.

A levélre, amit csütörtök este hagytam ott.

A levél mindössze négy mondatból állt:

„Vanessa.A »nem« soha nem volt ajánlat egy alkura. Ez az ingatlan kizárólag Clara Vance magántulajdona. Minden engedély nélküli belépési kísérlet azonnali hatósági feljelentést és büntetőeljárást von maga után.A kulcsok nincsenek a lábtörlő alatt. A zárakat kicserélték. Menjetek motelbe.”

Láttam a képernyőn, ahogy Vanessa a tolóajtó alsó keretéhez illeszti a feszítővas lapos végét. Nem habozott. Az a fajta pimasz elbizakodottság hajtotta, amit a gazdag és felelőtlen emberek sajátítanak el, akik abban a hitben élnek, hogy a szabályok csak a cselédekre és a hivatalnokokra vonatkoznak, az ő családnevük pedig minden ajtót kinyit.

A feszítővas fémje megcsikordult az alumíniumsínen.

Felemeltem a telefonomat, és megnyomtam az 1-es gyorshívót.

– Oak Island-i Rendőrkapitányság, Harris őrmester – szólt bele a mély, higgadt hang.

– Harris őrmester, jó napot kívánok. Clara Vance vagyok a Pelican Drive 412-ből.

– Mrs. Vance! – A hang azonnal megenyhült, tele személyes tisztelettel. Harris apja David mellett dolgozott a városháza felújításán húsz évvel ezelőtt. – Hogy tetszik lenni? Beszéltem Miller ügyvéd úrral tegnap, leadta a dokumentációt.