A folyosó túlsó végén állt a „másik oldal”.
Greg, Vanessa férje – egy vörös képű, drága zakót viselő pénzügyi tanácsadó –, idegesen lépkedett fel-alá, miközben a telefonját nyomkodta. Vanessa egy bézs nadrágkosztümben ült, napszemüveg mögé rejtve a kialvatlan, felpüffedt szemeit, de a szája széle még mindig a megszokott, gőgös fintorba rándult, valahányszor felém pillantott. Mellette Brenda ült, egy csésze papírpoharas kávét szorongatva, és folyamatosan a kirendelt ügyvédjüknek magyarázott:
– …mondom önnek, ez családi tulajdon! A volt férjem, David építette! Én voltam a felesége tizenkét évig! Nekem ebből a házból jár a rész! Ez a nő elcsavarta a fejét, kisemmizte a gyerekeimet! Ez bűncselekmény!
A fiatal ügyvéd, akit Greg fogadott fel a hétvégén kétségbeesésében, fáradtan dörzsölte a halántékát.
– Asszonyom, megértem az érzelmeit, de a jegyzőkönyv szerint a lánya feszítővassal próbált behatolni egy magánterületre, miután írásos felszólítást kapott a távolmaradásra. Ráadásul megtámadta a kiérkező rendőröket. Ez nem családjogi vita. Ez büntetőügy.
– Majd a bíró eldönti! – sziszegte Vanessa a napszemüvege mögül. – Ha kiderül, hogy apám pénzéből vették a házat, nekünk törvényes kötelesrészünk van! Az a kunyhó legalább hatszázezer dollárt ér a mai piacon! Nem hagyom, hogy ez a vén titkárnő megtartsa!
A terem ajtaja kinyílt, és a törvényszéki szolga kiszólt:
– A Vance kontra Miller ügy tárgyalása következik. Lépjenek be.
Bementünk. A tárgyalóterem hűvös volt, tölgyfa lambériával és a mennyezetről lógó ventilátorokkal, amelyek halkan kavarták a nehéz, párás déli levegőt.
Babcock bírónő ült a pódiumon. Egy hatvanas éveiben járó, ősz hajú, szigorú tekintetű déli nő, aki harminc éve ismerte a megye összes ingatlancsalóját és piti bűnözőjét. A szemüvegét az orra hegyére tolva nézett le ránk az akták fölül.
– Nos – szólalt meg a bírónő, és a hangja olyan száraz volt, mint a száraz fű a dűnéken. – Rongálás, magánlaksértés, hivatalos személy elleni erőszak, rendbontás. Nem rossz egy péntek délutáni tengerparti nyaraláshoz képest, Mrs. Miller.



