“Megmentette,” mondta határozottan Zvantseva. Ha megvártuk volna, a fiú vérzett volna a halálra. Efim Szavjelievics zseniális amputációt hajtott végre.
“Zseniális?!” Miroslavsky hisztérikusan nevetett. Emiatt bíróságra megyünk! Azonnal! Hívom a csendőrséget! És te, kedvesem, meg fogod fizetni a bűnrészesedért!
Odarohant a fali telefonhoz, és hevesen kezdte elfordítani a hajtóerőt.
Eltelt két óra. A szürke hajnal elárasztotta a kórház udvarát. A Lisovrat Orvosi Körzet főorvosának, Arisztarchus Veniaminovics Goremykin professzornak irodájában egy kis tanács ülést tartott. Goremykin maga, hatalmas szakállával, az asztal fejében ült. Jobbra Miroslavszkij idegesen dofölt; balján a csendőrség kapitány von Kleist állt, arca kőből állt. Az ajtó mellett Efim Platonov lehajtott fejjel ült.
“Érted,” dörgött Goremykin, ujjait kopogtatva a tölgyfa asztalon, “milyen helyzetbe helyezted a kórházat?” Milyen pozícióba helyeztél? Illegális orvosi gyakorlat! Titkos művelet! Az én helyemben!
“A fiú él” – mondta Margarita Leonidovna a sarkából. Ez a legfontosabb.
“Csend!” kiáltotta a professzor. Te, az évek szolgálatával! Takarózni egy bűnözőt!
“Engedjék meg,” szakította félbe von Kleist kapitány. Elővett egy vékony dossziét, amit hozott. Ez nem csupán illegális művelet, professzor. Ez a bűnös személyazonossága. Efim Szavjeljevics Platonov polgár nem az, akinek állítja magát.
Ólom csend telepedett a szobába. Platonov felnézett. Nem volt benne félelem, csak végtelen fáradtság.
“Ennek az embernek az igazi neve,” mondta a kapitány egy színházi szünet után, “Veletsky. Efim Stepanovics Veletsky. Korábbi udvari sebész volt a cárszkoje selói császárkórházban. Tizenkét éve katonai bíróság ítélte el. Hazaárulásért.
A szavak csendbe borultak, mint ólomtömegek. Margarita Leonidovna elfojtott egy kiáltást. Miroslavszkij fuldokladt a füstjében. Goremykin lassan lilává vált.
“A vádirat,” folytatta a kapitány, miközben vizsgálta iratait, “azt állítja, hogy a háború alatt Dr. Veletski, akit az ellenséges hadsereg mentőjéhez vezényeltek a Vöröskereszt megfigyelőjeként, magas rangú ellenséges tiszteknek nyújtott sebészeti ellátást. Tűz alatt evakuálta őket, katonáink életét kockáztatva. A katonai bíróság úgy ítélte meg, hogy ez az ellenséggel való együttműködés, és tizenöt év keménymunkára ítélte. Áthelyezése alatt megszökött. Hamis papírok alatt élt.
