– A zsarolótól! – sírta el magát Inés. – Az a férfi… Gabriel… ő nem a semmiből bukkant fel. Két hete kereste meg Marcost. Azt mondta, bizonyítékai vannak arról, hogy Marcos ingatlancége illegális pénzmosást végez a klinikát finanszírozó alapítványon keresztül! És… és azt mondta, ha Marcos nem fizet, mindent elmond neked. Mert tudta, hogy a te neveden vannak a részvények!
Clara keze lecsúszott Inés válláról. A világ kitágult, majd hirtelen összébb szűkült.
Gabriel nem véletlenül tért vissza. Nem a múlt szelleme volt. És nem is egy véletlen baleset áldozata.
– Gabriel… meg akart menteni? – suttogta Clara magának, miközben az emlékei visszaszálltak tizenhat évet.
Tizenhat éve Gabriel azért tűnt el, mert Marcos – aki akkor még csak egy törtető, fiatal ingatlanügynök volt – fenyegetéssel és zsarolással kényszerítette rá, hogy hagyja el a várost. Clara apja, a klinika egykori igazgatója mindig is Marcost támogatta. Gabriel túl szegény volt, túl jelentéktelen. Marcos szisztematikusan építette fel az életét Clara körül: először eltávolította a riválist, majd elfoglalta a helyét a lány oldalán, felhasználva a családi vagyont és befolyást.
És most, amikor Gabriel visszatért, hogy leleplezze a csalást és tisztázza a múltat, Marcos újra a legdrasztikusabb eszközhöz nyúlt.
– Hívnom kell a rendőrséget – mondta Clara, és a telefonja felé nyúlt.
– Ne! – sikoltott Inés, és megragadta Clara csuklóját. – Ha hívod őket, Marcos mindent rád keni! A papírok szerint te vagy az alapítvány többségi tulajdonosa. Ha ő elbukik, te börtönbe mész! És én… én terhes vagyok tőle, Clara. Kérlek… ne tedd tönkre az életünket!
Clara dermedten nézett a fiatal nőre. Terhes. Az a szó, amiért ő éveken át vérzett, sírt és gyógyszerezte magát. Inés Ferrer ott állt előtte, Marcos gyermekével a szíve alatt.
Clara lassan kihúzta a kezét Inés szorításából. Az arca teljesen kitisztult. A fájdalom helyét valami sokkal veszélyesebb vette át: a fagyos, éles tisztánlátás.
