Mateo abbahagyta a kezei mozgatását.
“Shadow, itt vagyok,” parancsolta meg.
A kutya ránézett, de ő a táska mellett maradt. Mateo elvette a zsinórt. Három szűk kanyarral és egy hegye az utolsó csomó alatt volt eldugva. Aztán megfordította a sérült övet. A belső oldalon megjelentek a D. F. kezdőbetűk és három késsel készült vonal.
“Mi volt a testvéred neve?”
—Daniel Fuentes.
Az arca megváltozott, mintha épp most hallott volna egy mondatot. A pultnak dőlt, hogy támaszkodjon.
“Ismertem Danielt.
Ez nekem nem volt elég. Bárki elolvashatott egy kezdőbetűt és hamisíthat egy történetet. Megkérdeztem tőle, hol találkoztak. Mondta az egység nevét, emlékezett arra, hogy Daniel kissé sántikodott, amikor tinédzserkori sérülés elől futott, és egy kis égési sérülést írt le a könyöke közelében. Egyetlen újság sem közölte ezeket a részleteket.
“Shadow dolgozott velünk,” tette hozzá. Daniel ezeket a csomókat készítette, hogy játszhasson és húzza őket.
El perro volvió a tirar del cordón. Una costumbre de mi hermano ocurría frente a mí.
—¿Usted estuvo en Veracruz? —pregunté.
Mateo asintió.
—Fui el hombre que salió vivo.
Sentí rabia antes que alivio. Mi madre se había pasado 6 años preguntando quién estaba con su hijo y aquel hombre nunca había tocado nuestra puerta.
—¿Por qué no nos buscó?
—Porque creía saber por qué había muerto. Y porque me daba vergüenza decírselo a su madre.
Saqué de mi bolso una copia arrugada del informe que Patricia utilizaba cada vez que quería culpar a alguien. Mateo reconoció el encabezado, pero se detuvo en una frase: «El elemento Daniel Fuentes regresó al inmueble para auxiliar a un compañero rezagado».
—Eso no cuenta toda la historia —murmuró.
—Entonces cuéntemela usted.
En lugar de contestar, señaló una costura distinta junto al fondo de la bolsa, hecha a mano con hilo más oscuro. Mi madre jamás la había mencionado. Mateo me pidió permiso para levantar apenas el forro. Encontramos un compartimento cosido desde dentro.
