A száműzetés közvetlen utóhatása kaotikus és megalázó látványt nyújtott. Hűen tartottam, hetvenkét órával később az alapítvány költöztető csapata dobozokba rakta a keleti szárnyat. Beatrice tervező ruhái, importált cipőgyűjteménye és antik ékszerei biztonságosan egy légkondicionált raktárban voltak zárva — jó viselkedésének garanciájaként. Csak azt vihette magával, amit három szabványos méretű bőröndbe fért. Szándékos és költői visszhangja annak, amit Elenára erőltetett.
Az első három hónapban a Queens menedékhelyről érkező jelentések katasztrofálisak voltak.
David Thorne gyakran ült az irodámban, egy pohár whiskyt a kezében, hogy felolvassa nekem a menedékhely igazgatójának, egy pragmatikus nőnek, Maria-nak hívott heti jelentéseit.
“Első hét: Beatrice egy hajléktalan tinédzsernek az ötven dollárt próbált fizetni, hogy felmosja neki a menzót,” olvasta David, miközben igazította az olvasószemüvegét. “Harmadik hét: Bezárkózott a felszerelési szekrénybe, és négy órán át sírt, miután egy lakó kritizálta a frizuráját. Hatodik hét: Kérte, hogy a leveskonyha váltson át bio és helyi lencsére. Komoran
nevetek, miközben a vendégpavilonra nézek, ahol Elena és Leo boldogan ültettek zöldségeskertet. “Feladja, David?”
“Itt válik furcsa, Raymond,” válaszolta David, miközben becsukta az aktét. “Keserűen panaszkodik. Minden nap sír. De reggel 6-kor egyetlen műszakot sem hagyott ki. Egyetlen egyet sem. Távolságot tartottam
. Szükségem volt erre az elszigetelésre, hogy teljesen összetörjem, mielőtt újra felépíthetném. Gondoskodtam róla, hogy Elena és Leo szeretettel, biztonsággal és a legjobb tanárokkal vegyék körül, amiket a pénz megengedhetett magnak. Néztem, ahogy az unokám virágzik, nevetése ismét visszhangzott a kastély folyosóin, lassan betöltve azt a elviselhetetlen csendet, amit Liam halála hagyott maga után.
Hat hónappal Beatrice száműzetése kezdete után ólom telet zúdult New Yorkra. Úgy döntöttem, ideje megvizsgálni a munkámat.
Megkértem Arthurt, hogy vigyen el Queensbe. A Caldwell kunyhó téglahomlokzata előtt álltunk meg, éppen amikor lemente a nap. A környék népszerű, zajos és élénk volt – éles ellentétben Long Island kopár, gondozott gyepeivel.