Zoe felállt. Elővette a saját iPhone-ját, leguggolt Lily mellé, és három különböző szögből lefotózta a sérülést, bekapcsolva a vakut. A fény élesen villant a verandán. Aztán Zoe a Yukon felé intett.
– Tom, hívd a shakers-i rendőrkapitányt. Személyesen Dan Callaghent hívd a mobilján. Mondd meg neki, hogy Vance ügyvédnő kéri a helyszínelőket a Peterson-birtokra. Kiskorú elleni súlyos testi sértés, segítségnyújtás elmulasztása és személyi szabadság korlátozása. Azonnal indítsanak járőrt és rohammentőt a gyerek látleletéhez.
A bentiek ekkor vették észre a kinti mozgást.
A nappali nehéz, csipkés függönye elhúzódott. Frank bíró arca tűnt fel az üveg mögött, értetlenül, felháborodottan bámulva a két hatalmas fekete autót, amelyek elállták a luxusautóik útját. Aztán a folyosó lámpája felgyulladt, a zár megfordult, és a nehéz tölgyfa ajtó feltárult.
Mark állt a küszöbön.
Nem vett fel kabátot, a kasmírpulóverében lépett ki, a kezét a zsebébe süllyesztve. Az arcán az a fáradt, bosszús kifejezés ült, amit akkor vágott, amikor a fűnyíró nem indult be, vagy amikor a golfklubban nem kapott időpontot.
– Elena, mi a pokol ez? – szólt rám, a lépcsőn álló Zoe-ra és a hatalmas Marcusra pillantva. – Kik ezek? Mit csinálsz a ház előtt? Menjetek a kocsiba, azonnal! Ciki, amit művelsz! A szomszédok látják!
Zoe lassan megfordult. Felment az utolsó két lépcsőfokon, megállt pontosan Mark előtt, alig tíz centire a férfi arcától. Mark hátrahőkölt; nem volt hozzászokva ahhoz, hogy nők így nézzenek rá.
– Mark Peterson – mondta Zoe, és a hangja olyan volt, mint a pengék csikordulása a kövön. – Tíz másodperced van, hogy kihozd a barátnőm táskáját, a kabátokat és Lily cipőjét. Ha nem teszed meg, a kollégáim mennek be értük. És hidd el, ők nem fogják levenni a sáros bakancsukat anyád perzsaszőnyegén.
Mark elvörösödött. A Peterson-féle büszkeség – az a generációk óta öröklődő hit, hogy ők a törvény felett állnak – azonnal felülkerekedett rajta.
