Callaghan kapitány nem fogta meg a bíró kezét. Megállt a lépcső alján, ránézett Zoe-ra, majd rám, és végül Marcusra, aki a karjában tartotta a prémbe burkolt Lilyt.
– Jó estét, Peterson bíró – mondta a kapitány hidegen. – Nem magánlaksértési bejelentést kaptunk. Vance ügyvédnő kiskorú bántalmazását jelentette be hivatalosan. Mentőt kértünk a gyermek ellátására.
A két mentős már ott is volt Marcus mellett. Marcus óvatosan átadta Lilyt a női mentőtisztnek, aki azonnal leguggolt a kislány mellé a felhajtón.
– Szia, édesem. Hadd nézzem meg azt az arcodat – mondta a mentős lágyan. Elhúzta a kabátot, és a zseblámpájával megvilágította Lily arcát. Hallottam a mentős halk szisszenését. – Zúzódás a járomcsont felett. Duzzanat, hematóma kezdete. Kapitány, ezt rögzítenünk kell a jegyzőkönyvbe. Be kell vinnünk a gyerekkórházba röntgenre, hogy kizárjuk a repedést.
Carol, aki eddig a nappali ajtajában rejtőzött, most sikoltva rontott ki a verandára.
– Ez felháborító! Frank, csinálj valamit! Nem vihetik el az unokámat a rendőrök előtt! Mit fognak mondani a szomszédok?! Dan Callaghan, maga az én férjemnek köszöni a kinevezését!
Callaghan kapitány lassan Carol felé fordult.
– Mrs. Peterson, ha még egy szót szól, hivatali személy elleni befolyásolási kísérletért vitetem be az őrsre. És higgye el, ma este nem vagyok abban a hangulatban, hogy kivételezzek.
A kapitány a lépcsőn álló Meganre mutatott.
– Megan Peterson?
Megan hátrált egy lépést, a falhoz lapulva.
– Nem… én nem csináltam semmit! Ő provokált! A gyerek hisztizett!
– Megan Peterson, önt kiskorú veszélyeztetésének és testi sértésnek alapos gyanújával őrizetbe veszem. Tegye a kezét a háta mögé.
– Nem teheti meg! – üvöltötte Frank bíró, az arca eltorzult a dühtől, a nyakán kidagadtak az erek. – Ez jogtiprás! Nem adtam engedélyt a letartóztatásra a telkemen!
– Nincs szükségem az engedélyére, bíró úr, tettenérés és sérülést szenvedett kiskorú jelenléte esetén – felelte Callaghan, miközben két fiatal járőr felment a lépcsőn.
