Valami Claire-ben végre elszakadt.
“Minden ‘csak’ valami veled. Csak sajt. Csak kávé. Sampon. Krém. Vacsora. És persze a váratlan látogatásaid sem komolyak.”
Maddie arca elvörösödött.
“Ha ennyire aggódsz miatta, mondanod kellett volna.”
“Pontosan ezt mondom most.”
“Rendben. Értem.”
Ismét sértődve távozott. Mark alig szólt az este hátralévő részében. Claire feltételezte, hogy végre megértette, mit érez.
Tévedett.
Az igazi összetűzés körülbelül egy hónappal később történt.
Pénteken Claire-t korábban elengedték a munkából, mint szokásos. Miután vett néhány zöldséget, hazafelé egy kis kávézóban állt meg. A szomszédjuk, Mrs. Harris, az ablak mellett ült.
“Claire, gyere át egy pillanatra.”
Claire az asztalához sétált.
“Hogy vagy?”
Röviden beszélgettek. Aztán Mrs. Harris lazán megjegyezte:
“A férjed nővére mindig hozzád jön.”
“Maddie?”
“Igen. Tegnap napközben beugrott.”
Claire homloka ráncolódott. Ő és Mark is dolgoztak.
“Biztosan összetévesztetted valaki mással.”
“Ó, nem, tökéletesen ismerem őt. Elővett egy kulcsot, és maga nyitotta ki az ajtódat.”
Hideg érzés terjedt el Claire gyomrában.
“Milyen kulcs?”
Mrs. Harris hirtelen kényelmetlenül érezte magát.
“Azt hittem, az övé. Még azt is gondoltam, milyen jó, hogy a család ilyen közel él.”
Claire szinte gépiesen sétált haza. Két szó ismétlődött újra a fejében.
A saját kulcsa.
Mark hét óra után hazajött. Claire a konyhában várt. Egy csésze tea ült előtte, rég kihűlt.
“Miért ülsz itt a sötétben?” kérdezte.
Claire felemelte a tekintetét.
“Adtál Maddie-nek a kulcsot a lakásunkhoz?”
Mark megállt. Az arckifejezése válaszolt, mielőtt ő válaszolt.
“Mark?”
“Claire…”
“Ez egy egyszerű kérdés.”
Felakasztotta a kabátját.
“Készítettem neki egy másolatot.”
“Mikor?”
“Kb. egy hónapja.”
Claire egy pillanatra csendben maradt.
“Egy hónapja?”
“Kért tőlem egyet.”
“És te adtad neki?”
“Vészhelyzetekre.”
“Milyen vészhelyzet?”
Mark leült vele szemben.
“Sosem tudhatod, mi történhet. Vagy talán szükségünk lenne valakire, aki megöntözi a növényeket, ha elmennénk.”
Claire ránézett.
“Nincsenek növényeink.”
Félrenézett.
“Szereti, ha nappal is beugrhat.”
“Hová állj be?”
“A mi helyünk.”
“Amíg dolgozunk?”
