Mark becsukta az ajtót, és szokásból ellenőrizte az új zárat. Claire észrevette.

“Nos?”

“Ez egy szilárd zár.”

“Én is így gondolom.”

Mark átölelte őt.

“A te kulcsod és az enyém. Csak kettő.”

“Pontosan.”

Maddie léptei lassan elhaltak a folyosón. A konyhában három csésze maradt az asztalon, együtt tortamorzsák és a lámpa meleg fényköre.

Mindezt nézve Claire megértett valamit, amit korábban nem tudott szavakba önteni.

Egy szerettünk elutasítása nem mindig jelenti azt, hogy elutasítod.

Néha azt jelenti, hogy nem szabad tovább megtenni értük azt, amit már régen meg kellett volna tanulniuk maguknak. Néha azt jelenti, hogy emlékezteted magad, hogy a kedvesség nem követel, hogy örökre feláldozd a békédet.

A lakás nem változott.

De most ismét ajtói voltak, amelyeken az embereknek belépés előtt kopogtatni kellett volna.