Daniel kényelmesen feküdt a kanapén, görgetett a telefonjában, és egyértelművé tette, hogy az asztal díszének semmi köze hozzá.

Margaret férje, Robert, egy szilárd, csendes férfi, kicsit távol ült mindenki mástól. Olyan koncentrációval bámulta az ablakpárkányon lévő páfrányt, hogy mintha remélné, eltűnik a levelek között. Túl jól ismerte felesége természetét.

“Az asztalterítő tiszta, a jó edények kint vannak, és minden rendesen el van rendezve,” válaszolta Eleanor mérsékelt hangon. A kristálytálat egy nagy, kerek salátás tál mellé helyezte. “Üljünk le, mielőtt az étel kiszárad.”

Margaret leült egy párnázott székre, igazította a fényes selyemsálat széles vállainál, és szigorú egészségügyi ellenőrként vizsgálta az asztalt. Az a ismerős felsőbbrendűség kifejezése telepedett az arcára.

Húsz éven át egy nagy nagykereskedelmi cégnél dolgozott beszerzési hivatalnokként, és még mindig régi ismerősökről és kapcsolatokról beszélt, amikor csak lehetősége volt, mintha bizonyítanák, hogy magasabb társadalmi osztályhoz tartozik.

“Eleanor, ez tényleg annyira régimódi,” vonta el egy túlzó sóhajjal, miközben a villájával megkopogtatta a krumplisaláta tálját. “Még egy hegy majonéz. Ki szolgálja ezt már egy évfordulós vacsorán? A modern emberek könnyű salátákat készítenek – rukkolát, garnélát, avokádót, elegáns öntetet. Ez csak koleszterin. Egész éjjel ébren leszünk, megbánva.”

Eleanor kényelmesen felült egy szék szélére a konyhaajtó mellett. A lábai és térdei fájtak egy egész nap állva.

“Daniel gyerekkora óta imádja azt a salátát. Neki készítettem. A savanyúságok házi készítésűek, a csirke a farmról származik, és valódi húst használtam olcsó ebédszeletek helyett.”

Margaret eltorzította élénken festett ajkait, és még távolabb tolta a tálat.

“Mi számít, hogy a csirke házi készítésű, ha mindent olcsó majonézben árasztanak? Megkérdezhetted volna a fiatal párt, mit szolgálnak fel az emberek manapság az ünnepségeken. És ez mit jelent? Aspic? Májusban? Eleanor, ez egyszerűen borzalmas ízlés. Az aspic téli asztalra kerül – karácsonyra, újévre vagy temetésre.”

Emily egyetértően összeszorította az ajkait, és bólintott anyjának.

Daniel halvány morgást adott ki, anélkül, hogy felemelte volna a tekintetét a telefonról.