Margaret hirtelen felállt.
Nehezen lélegzett a felháborodástól, és színes selyemsálja oldalra csúszott.
A folyosón remegő, dühös kezekkel kezdte felhúzni a velúr cipőjét.
“Ne számíts rá, hogy valaha is ebben a lakásban látsz!” sziszegte. “Te egy udvariatlan, hálátlan nő vagy! Békésen jöttünk ide, és most az arunkba dobálsz ételt! Nincs neveltetésed és tisztességed. Lehet, hogy elköltöztél a vidékről, de mindig vidéki nő maradsz! Gyerünk, Robert. Nincs itt semmi számunkra.”
Robert bocsánatkérő pillantást vetett Eleanorra, és halkan sóhajtott. Nem mert vitatkozni a feleségével, és követte őt.
Emily hangos kattanással becsukta a táskáját, és anélkül, hogy visszanézett volna az anyósára, belépett a folyosóra.
Daniel volt az utolsó, aki elérte az ajtót.
Nyílt dühvel nézett anyjára.
“Rendben. Maradj itt egyedül a fazekkal és serpenyőiddel,” mondta összeszorított fogakkal. “Később te fogsz hívni bocsánatkérést. Nem válaszolok. Mindenki előtt tönkretetted az egész évfordulómat. Ezt sosem fogom elfelejteni.”
Eleanor nyugodtan válaszolt: “Csukd be az ajtót, amikor elmész.”
Miután a fia átlépte a küszöböt, becsukta az ajtót és elfordította a kulcsot.
A csendes folyosón a zár száraz kattanása szokatlanul hangosan hallatszott.
Eleanor az ajtónak dőlt, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
Arra számított, hogy a kezei remegni fognak. Azt hitte, hogy könnyek jönnek, vagy hogy visszatér a megszokott bűntudat – az a bűntudat, ami mindig egy családi vitát követ.
De semmi sem történt meg.
Ehelyett egyre könnyebbnek érezte magát.
Mintha végre egy nehéz, nedves homokkal teli zsákot ejtett volna, amit évek óta húzott fel egy végtelen úton.
Eleanor visszament a konyhába.
A sültőserpenyő még mindig a tűzhelyen a fedelének alatt állt. A meleg, mély hús, fokhagyma és gyógynövények illata ott maradt a levegőben.
Kinyitotta a porcelán szekrényt, és elővette kedvenc porcelán tányérját, amelynek vékony arany peremével volt.
Ezt a tányért igazán fontos alkalmakra tartotta. Még a vendégek is ritkán használták, mert mindig félt, hogy valaki eltöri.
