Eleanor a fiára nézett, és eszébe jutott az előző hét. Munka után beugrott, kimerülten és sápadtan. Azt mondta neki, hogy nincs pénz. A legutóbbi autófizetés után alig volt elég benzinre. Aztán megkérte tőle, hogy készítsen “valami rendes és házi készítést, mint korábban”, mert a kivitelre és a kényelmi étel kezdte felborítani a gyomrát.

Így Eleanor mindent megtett, amit tőle tudott.

Aznap reggel hatkor kelt, élesztős tésztát készített a tojással és zöldhagymával töltött süteményekhez, padlizsános tekercseket készített dióval, fűszerezte a halat, és arany sajtkéreg alatt sütötte.

De ebben a családban a segítsége már rég nem tekintett szeretetnek. Ez kötelességmé vált.

Amikor Danielnek és Emilynek pénzre volt szükségük az autójuk előlegére, Margaret volt a leghangosabb ember, aki ragaszkodott hozzá, hogy a szülőknek segíteniük kellene a gyerekeiket beilleszkedni. Margaret maga semmit sem tett hozzá. Eleanor azonban szinte az összes megtakarítását kiürítette, és a pénzt fiának adta.

Amikor a párnak szüksége volt valakire, aki három hétre vidékre vigye a kisfiukat, miközben Emily szülei nyaralni, Eleanor ismét közbelépett. Vigyázott a gyerekre, gondozta a zöldségágyásokat, minden nap főzött, és friss gyümölcsitalokat készített.

A hálát szinte soha nem ajánlották fel.

Ezután Margaret panaszkodott, hogy a fiú túl sápadtnak tűnik. Eleanor eperlekvára, mondta, túl folyós lett. És egyszer bejelentette, hogy Eleanor lakása mindig régi könyvek illatát árasztja.

Mégis, Eleanor ismét próbálta a beszélgetést a békére terelni.

“Hadd szolgáljak fel neked halat, Margaret,” ajánlotta, miközben a széles spatuláért nyúlt. “Ez friss borzsa. Lassan főztem sárgarépával és hagymával. Nagyon gyengéd.”

“Pollock?”

Margaret mindkét kezét feldobta. Hangosan nevetett, mintha Eleanor mondta volna el az este legjobb viccét, majd a lánya felé fordult.

“Emily, hallottad ezt? Évfordulóra adtak nekünk pollockot! Jaj, ez a kóbor macskák elvárása. Évekkel ezelőtt annyit ettünk abból a halból, hogy még a szagától is rosszul vagyok. Képzeld el, hogy meghívod az embereket egy ünneplésre, és fagyasztott erzsát teszünk az asztalra!”